Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Jeremiás siralmai 5:1 Jeremiás siralmai 5:2 Jeremiás siralmai 5:3 Jeremiás siralmai 5:4 Jeremiás siralmai 5:5 Jeremiás siralmai 5:6 Jeremiás siralmai 5:7 Jeremiás siralmai 5:8 Jeremiás siralmai 5:9 Jeremiás siralmai 5:10 Jeremiás siralmai 5:11 Jeremiás siralmai 5:12 Jeremiás siralmai 5:13 Jeremiás siralmai 5:14 Jeremiás siralmai 5:15 Jeremiás siralmai 5:16 Jeremiás siralmai 5:17 Jeremiás siralmai 5:18 Jeremiás siralmai 5:19 Jeremiás siralmai 5:20 Jeremiás siralmai 5:21 Jeremiás siralmai 5:22
Jeremiás siralmai 5:7 tanítása: Ádáz identitás és felelősségvállalás a remény fényében
A Jeremiás Siralmai 5:7 a bűn öröklődésére és az nemzedékek közti felelősségre hív. Itt a vers úgy szólít meg, hogy apáink vétkeztek, és most mi hordozzuk vétkeiket. A szöveg nem sajátítja ki kizárólag a bűnötvözetet, hanem a közösségi történetben megnyilvánuló felelősségre mutat rá: a közösség nem csupán elszenvedő, hanem részes a múltból fakadó következményekben is. A KAR fordítása árnyaltan fejezi ki ezt a kapcsolatot a templomi és családi örökség között: az utókor még szenved, miközben az elődök elkövették bűneiket.
I. Irodalmi kontextus és szóhasználat
Az Előző versekben Jeremiás siralmai a szívfájdalom és a vádló emlékezés műfaját viselik. A 5:7-ben a gyöngéden megfogalmazott „apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket” kifejezés a közösségi megbélyegzés és a felelősség megosztásának kettősségét vázolja fel: a tisztázó megvallás, amely rámutat a múlt hibáira, miközben felismeri a jelen szenvedésének jogosságát is. A könyv egészében a megtérés és a reménység tónusa van jelen, még ha a hang súlyos is marad.
II. Teológiai jelentőség
A vers a közösségi bűn fogalmát érinti: a közösség történelmében elkövetett bűnök ma is hatnak. Jeremiás a szenvedés közvetítője, aki arra hív, hogy a nép felismerje bűnének következményeit és keresse Isten kegyelmét. A jelképes értelemben vett „hordozás” nem megnyugtató igazság, hanem hívás odafordulni Isten felé, aki megbocsátó és megújító kegyelemmel vár.
III. Szinoním és előképek
Az ószövetségi közösség szenvedései közösen érintik az egész nemzetet és a családokat. A jövőre nézve a történet arra késztet, hogy felismerjük: a közelség a bűnben, a közös bűnvallomás pedig a megbékélés útja. A példázat olyan, mint a korábbi prófétai visszatekintés: a múlt hibáinak felismerése a romló társadalmi rend megújításának alapja. E vonatkozásban a Királyi Írás és a prófétai tanítás összeszövődik: a felelősségvállalás és a kegyelem egyaránt megjelenik.
IV. Kapcsolódó szövegek (2–3 gondolatnyi magyarázattal)
- Izrász 1:18: A közösség Isten ítélete elé áll, és a megbánás útja megnyílik. Ez a gondolat tükrözi Jeremiás mondanivalóját, amikor a közösség a múltat értelmezi és keresi az enyhülést.
- Zsoltárok 89:50–51: A hűség és az emlékezés kettőssége, amikor a nép emlékszik az Úr ígéreteire a veszteségek közepette.
- Prófétai példákban gyakori, hogy a bűn következményei nemcsak egy személyt, hanem egész közösséget érintenek, és a böjt, a megtérés és az Istenhez való visszatérés az orvosság.
V. Reflektáló kérdések
VI. Összegzés
A Jeremiás siralmainak 5:7-es verse rámutat, hogy a múlt bűnei nyomot hagynak a jelenben, és a közösség felelősséget vállal értük. Ugyanakkor Isten kegyelmének ígérete nyit ajtót a megtérésre és megújulásra. A vers ezért nem céloz a végleges reménytelenségre, hanem felkészít az igazság megélésére és az Istenhez vezető út megtalálására.