Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 14:1 Lukács 14:2 Lukács 14:3 Lukács 14:4 Lukács 14:5 Lukács 14:6 Lukács 14:7 Lukács 14:8 Lukács 14:9 Lukács 14:10 Lukács 14:11 Lukács 14:12 Lukács 14:13 Lukács 14:14 Lukács 14:15 Lukács 14:16 Lukács 14:17 Lukács 14:18 Lukács 14:19 Lukács 14:20 Lukács 14:21 Lukács 14:22 Lukács 14:23 Lukács 14:24 Lukács 14:25 Lukács 14:26 Lukács 14:27 Lukács 14:28 Lukács 14:29 Lukács 14:30 Lukács 14:31 Lukács 14:32 Lukács 14:33 Lukács 14:34 Lukács 14:35



Fő értelmezési pont
Lukasz 14:21 a bőkezű házigazda példázatának következő fordulatát adja elénk: a szolgát visszavezeti az ünneptől a városi szegényekhez, hogy az ebédet és meghívást bárki megismerje. Krisztus ebben a részben a meghívás szélesítését hangsúlyozza: az örömhír legyen elérhető mindenki előtt, még az alacsonyak és kirekesztettek között is. A gazda dühét felidéző sor arra mutat, hogy Isten vágyik a megtérő emberre, s nem korlátozza üdvösségét a társadalmi rang vagy a külső hivatalosság alapján. A szeretet és a kegyelem nyitott útja a társadalmi határokon is túl terjed.
Literáris kontextus
A példázat a mártírszerű vendégség témáját folytatja: a meghívottak többsége visszautasította az urat, ezért a gazda parancsa a kinyitásra és a külső betegek bekapcsolására szólít fel. A szünetet jelző fordulatban: „Eredj hamar a város utczáira és szorosaira” a nyílt felhívás szükségességét jelzi. A „szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat” emellett a társadalmi elnyomottság és testi fogyatékosságok jelképei is lehetnek, akikért az öröm és üdvösség kitör az exkluzív udvariasság falai közül.
Teológiai jelentőség
A vers az Isten országának meghívását nem kizárólag a vallási környékekre korlátozza. Krisztus azzal szimbolizálja, hogy a megváltás kimenetele nyitva áll minden ember előtt, különösen a legelesettebbek felé. Ez a kegyelemközpontú álláspont összhangban van a parancsolatok emlékével: Isten szeretete nem kizárólagos kiváltság, hanem nyilvános meghívás a szegényekhez és a szenvedőkhöz. Emellett kontrasztot ad a korabeli társadalmi elvárásokkal: a vallási vezetők gyakran zárt köröket alakítottak ki.
Hasonlítások és kapcsolatok
- Mk 7: “megbocsátás és kegyelem kiterjesztése” – a rész ugyanazt a témát erősíti, hogy a hit jelenti az üdvösség nyitottságát, nem pedig a külső előírások.
- Máté 22:9-10 – Isten országa minden nép/provincia felé nyitott: menjetek a díszterekre és gyűjtsetek össze mindenkit?
- Jakab 2:5 – a hit és a cselekedet összefonódása: Isten kiválasztottjai a szenvedők és szegények között találhatók meg, akik hálásak a kegyelemért.
Kérdések a mélyebb gondolkodáshoz
Összegzés
A Lukács 14:21 a kegyelem szélesítésének jelzése: Isten meghívása nem korlátozódik a társadalmi rangokra, hanem kifejezetten a legszegényebbek felé irányul. A példázat gyakorlatias döntést vár el a hívőtől: részt venni Isten házában azt jelenti, hogy a szegények és szenvedők legyenek részesei az étkezés örömének és az Isten királyságának megvalósulásában.
Rövid idézetek ( Matthew Henry, Albert Barnes, Adam Clarke )
Matthew Henry: „A gazda megharagudott, mert az első meghívottak visszautasították az asztalt.”
Albert Barnes: „A helyet át kell adni a méltó és rászoruló embereknek; Isten országa a kívánatos ajándék, amelyet mindenki kaphat.”
Adam Clarke: „A vendégfogadó szeretete és a kegyelem tágításának hangsúlya a keresztény szívben.”