Márk 15:42 – A estehez közel egy átvezető pillanat

Márk evangéliumában ez a vers a keresztre feszítés eseményeinek egy sűrített, időrendbe illesztett részét adja. A nap már sötétbe hajlik, és mivel péntek volt, a zsidó szokás szerint közeledik a sabbath, amely lehetetlenné tette a halott testek hagyományos eltemetését. Így a tanúk és a mártíromságot végigszenvedő közösség számára is sürgetővé válik a gyásznak és a szentségnek a megfelelő mederben történő kezelése, miközben az események fölött a mennyből jövő Rendszer kezd kirajzolódni.

A vers központi jelentése

Az egységre törekvő leírásban a szerző hangsúlyt fektet arra, hogy a nap már elcsendesült, a péntek délutánja közeleg a sabbathhoz. Ez a történetidőzítés kiemeli a megoldó szándékot: a haldokló Krisztus jelenlétében már a követői és a hatóságok is a pénteki ünneplés végső állapotára készültek, miközben a feltámadás reménye még csak csírázni kezdett. A szemlélő előtt felsejlik egy mély egység: az isteni terv az emberek idejétől függetlenül valósul meg, és a jó indulatú engedékenység felülírja a kezdeti harag és hatalomvágy fissuralitását.

Két–három fontos téma

• A sabbath előtti nap jelzése fontos, mert a követőket és a hatóságokat egyaránt a megszentelt idő és a végső ítélet ciklusa felé irányítja. Az időzítés hangsúlyozza, hogy a halál eseményei közben is Isten üzenete a teremtmény felé ércelődik.
• Jézus halála a pogány és zsidó hatalom között zajlik, mégis a szenvedés célja Isten kegyelmének és megváltásának közlése. A történet rávilágít arra, hogy a szenvedés nem véletlen; a végső látomásban Isten megváltó cselekedete bontakozik ki.
• A tanítványok és a vének, a nép sorai közti mozdulatlanság a remény és a hit továbbadásának helyzetét jelzi. A sabbath elkezdése a közös gyásznak, imának és imádságnak helyet ad.