Márk 15:43 – Eljöve az arimathiai József...

Közvetlen környezet: Márk evangéliuma ezzel a mondattal vezet be egy eddig felfoghatatlanul fontos pillanathoz: Jézus halála után egy gazdag, tisztességes tanácsbeli, József arimathiai bemerészkedik Pilátushoz, és kér Jézus testét. Ez a cselekmény a nyilvánvaló gyásznak és a Gondviselés tervének megszólaló jele: egy zsidó tekintély, aki a megváltás eseményét emberi módon kezeli, és a feltámadás reménye felé vezető út nyitánya lehet.

Mit mond a szöveg Istenről és a hitről?

József arimathiai alakja olyan hitembert mutat, aki a jókedélyű Istenbe vetett bizodalom alapján cselekszik. Bár hivatását és hatalmát tekintve társadalmilag jelentős, mégis bátran lép ki a hatalmas közönséggel szemben, hogy Jézus testét kérése útján átvegye. Ezzel a tettével Isten terve belevilágít az ószövetségi ígéretek beteljesülésébe: a Messiás halálának helyei és a holttest tisztességes eltemettetése hozzájárul a Krisztus-küldetés végső céljához, a megváltás megvalósulásához.

Fontos szavak és képek tisztázása

• arimathiai József: egy gazdag, tisztességes tagja a zsidó tanácsnak, aki Isten országát várja; a név és szerep jelzi, hogy a hit nemcsak a nép tömegeiben él, hanem egyesek szívében is testesedik meg.
• „bátran”– mer és nyíltan lép a helyzet elé: a hit bátorságot ad a nyilvános és félreérthetetlen lépésekhez, még ha ez hatalmasságokkal folytatódik is.
• testét kéri Jézusnak: a test gondoskodása és tisztelete a halál után is jelzi a mély tiszteletet és a szeretetet Isten Fiának személye iránt.

Keresztény összefüggések

– A zsidó hallás és a nemzetközösség összeértése Márk többi eseményével: József aktusa értelemszerűen kapcsolódik a keresztre feszítés és temetés körüli eseményekhez, amikor a közösség tagjai előre mutató módon kezdenek gondoskodni Jézus testéről. Ezzel látszik az, hogy Isten munkája nem csak a nyilvános csodákban, hanem a földön jegyzetekben és a gondosságban is megnyilvánul.

– Márk másik példázata, amely a hatalmas és a gyarló közötti feszültséget mutatja, ugyanakkor rámutat arra, hogy a hit megváltó cselekedeteit sokszor ezekben a csendes, emberszerető gesztusokban teszi teljessé.

– A keresztség és halál témái között találkozó mondatokkal kapcsolódik az igei ígéretek elégtételének reménye: Jézus testének elfogadása a Feltámadás reményt sugallja.

Hogyan alkalmazható ma?

József példája arra bátorít, hogy a hit nem csupán elméleti álláspont; a hívő a mindennapi döntései során is tanúságot ad Isten Országáról. Ha Krisztus testét és személyét tiszteletben részesítjük – legyen szó személyes kapcsolatokról vagy közösségi döntésekről –, akkor részeseivé válunk Isten tervének, amely a megváltás küldetése felé vezet. A hit bátran cselekvő, tiszta szívvel végzett szolgálatot jelent akkor is, amikor ez emberi szemszögből kockázatos vagy kellemetlen lehet.

Röviden a kapcsolódó igerészletekhez

Keresztutak és összefüggések: József döntése kapcsolódik a Jézus halál utáni gondoskodáshoz (Lukács 23:50–53; János 19:38–42), a tanítványok kikerüléséhez és Isten üdvtervének nyilvánulásához. Továbbá a feltámadás reménye a zsidó ígéret teljesedéséhez kapcsolódik, amely 1 Korinthus 15-ben megkapja a krisztusi bizonyosságot. A hívőnek ezt a reményt érdemes szem előtt tartania a mindennapi döntéseknél is.

A Matszai Henry, Albert Barnes és Adam Clarke szövegeinek rövid célzott megemlítése: Márk 15:43 eseményére ezek a korabeli szerzők általában a hit bátrak és tisztességes lépések példájaként tekintenek, kiemelve a gondolkodó, Isten Országát tűnő tekintetű emberek cselekedeteit. Hozzávetőleges idézetek nem kerülnek ide, de megjegyzésként említhetők a csoportos kommentárok abban az értelemben, hogy a nyilvános kontextusban mutatják a hit gyakorlati oldalát.