Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Máté 24:1 Máté 24:2 Máté 24:3 Máté 24:4 Máté 24:5 Máté 24:6 Máté 24:7 Máté 24:8 Máté 24:9 Máté 24:10 Máté 24:11 Máté 24:12 Máté 24:13 Máté 24:14 Máté 24:15 Máté 24:16 Máté 24:17 Máté 24:18 Máté 24:19 Máté 24:20 Máté 24:21 Máté 24:22 Máté 24:23 Máté 24:24 Máté 24:25 Máté 24:26 Máté 24:27 Máté 24:28 Máté 24:29 Máté 24:30 Máté 24:31 Máté 24:32 Máté 24:33 Máté 24:34 Máté 24:35 Máté 24:36 Máté 24:37 Máté 24:38 Máté 24:39 Máté 24:40 Máté 24:41 Máté 24:42 Máté 24:43 Máté 24:44 Máté 24:45 Máté 24:46 Máté 24:47 Máté 24:48 Máté 24:49 Máté 24:50 Máté 24:51



Máté 24:15 – A pusztító utálatosság mint jel a szent helyen
Fő interpretív gondolat: Jézus ezt a jellegzetes profetikus figyelmeztetést adja, hogy az aratás végén bekövetkező szenvedés és prófétai üldözés korában a zsidó naptári és istentiszteleti rend megsértése szolgáltatja a döntő prófétai jelet. A „pusztító utálatosság” megjelenése a szent helyen egyértelműen arra utal, hogy a mennyei rend és a földi istentisztelet összekeveredése, illetve egy istentelen uralom beavatkozása a szent nép számára különösen súlyos megrendülést fog hozni. Aki olvassa, értse meg: a kontextusban a tiltásokat és figyelmeztetéseket felismerve lehet készülni a megszabadulásra és a hit megőrzésére.
A szöveg Márk és Lukács evangéliumaiban is felbukkanhasználatos, de Máté verziója különösen hangsúlyozza a végidőket megelőző jelzéseket. A Daniell próféta képi nyelvezete visszatér a Jézus-i beszédekben: a „pusztító utálatosság” olyan jel, amely megállásra készteti a szenteket és láttatja, kié az igazi hivatás – Istentől kapott szentség vagy emberi hatalom hamis imádata közti választás. A 15. vers így kapcsolódik a korábbi próféciákhoz: figyelj, miközben a pusztítás és üldöztetés időszaka közeledik. A cél az, hogy a tanítványok ne a megnyugvás, hanem a vallási és etikai próba idején is az isteni irányítást keressék.
A „pusztító utálatosság” kifejezés a szentség megsértésével, a szent hely – Jeruzsálemben a templom – megszentségteljesítésével társul. Ily módon a próféciában megjelenő veszedelmeket Isten igazságossága és korlátozásai vezérlik, nem véletlen brutalitás. Azt kéri, hogy a hívő tekintetét ne a külső nyomásra, hanem a hit belső erejére és az Isten által nyújtott üdvözítő kegyelemre összpontosítsa. A keresztény olvasó számára ez a szakasz arra figyelmeztet, hogy a világi hatalom gyakran kiszolgáltatja a vallási szertartásokat a hatalom megőrzésére, ezért legyenek körültekintők és hitében erősek.
Rövid magyarázatuk: ezek a kapcsolatok közösen hangsúlyozzák, hogy a hívő közösség kész legyen a próba idején is Isten igazságosságát és kegyelmét keresni.
A vers arra hívja a hallgatót, hogy Isten sürgős és éles ítélete mellett is maradjon hűséges, és értelmezze a jelzéseket a Szentírás fényében. A pusztító utálatosság – legyen az politikai vagy vallási visszaélés – jelzi, hogy a világ rendezetlensége közepette is nagyon fontos a-hit és a tanúságtétel megőrzése. A KAR fordítás kontextusában ez a figyelmeztetés ma is érvényes: olvasóként értsük meg a jelöléseket, és a hitünk mellett válasszuk az igazságot és az imádság utját.