Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
4 Mózes 1 4 Mózes 2 4 Mózes 3 4 Mózes 4 4 Mózes 5 4 Mózes 6 4 Mózes 7 4 Mózes 8 4 Mózes 9 4 Mózes 10 4 Mózes 11 4 Mózes 12 4 Mózes 13 4 Mózes 14 4 Mózes 15 4 Mózes 16 4 Mózes 17 4 Mózes 18 4 Mózes 19 4 Mózes 20 4 Mózes 21 4 Mózes 22 4 Mózes 23 4 Mózes 24 4 Mózes 25 4 Mózes 26 4 Mózes 27 4 Mózes 28 4 Mózes 29 4 Mózes 30 4 Mózes 31 4 Mózes 32 4 Mózes 33 4 Mózes 34 4 Mózes 35 4 Mózes 36Verse
4 Mózes 31:1 4 Mózes 31:2 4 Mózes 31:3 4 Mózes 31:4 4 Mózes 31:5 4 Mózes 31:6 4 Mózes 31:7 4 Mózes 31:8 4 Mózes 31:9 4 Mózes 31:10 4 Mózes 31:11 4 Mózes 31:12 4 Mózes 31:13 4 Mózes 31:14 4 Mózes 31:15 4 Mózes 31:16 4 Mózes 31:17 4 Mózes 31:18 4 Mózes 31:19 4 Mózes 31:20 4 Mózes 31:21 4 Mózes 31:22 4 Mózes 31:23 4 Mózes 31:24 4 Mózes 31:25 4 Mózes 31:26 4 Mózes 31:27 4 Mózes 31:28 4 Mózes 31:29 4 Mózes 31:30 4 Mózes 31:31 4 Mózes 31:32 4 Mózes 31:33 4 Mózes 31:34 4 Mózes 31:35 4 Mózes 31:36 4 Mózes 31:37 4 Mózes 31:38 4 Mózes 31:39 4 Mózes 31:40 4 Mózes 31:41 4 Mózes 31:42 4 Mózes 31:43 4 Mózes 31:44 4 Mózes 31:45 4 Mózes 31:46 4 Mózes 31:47 4 Mózes 31:48 4 Mózes 31:49 4 Mózes 31:50 4 Mózes 31:51 4 Mózes 31:52 4 Mózes 31:53 4 Mózes 31:54
A Mózes 31:37—Úr része a juhok közül
Fő interpretatív pont: A parancs szerint Izráel fegyveres elvonása után, az Úr részeként megmaradó juhok közül hatszáz hetvenöt volt a számban felosztott adomány. Ez a rész jelzi, hogy Isten tulajdonát és gondviselő szándékát nyilvánítja ki a hadsjedők és a hadifoglyok között, s az Örökkévaló rendelkezése alatt álló javak megőrzésének rendjét tükrözi.
I. Irodalmi kontextus
Az igehely a Mózes könyvében található számlálások és haditerv része, amely a zsákmány és a javak megosztásának törvényes rendjét mutatja be. A 31. fejezetben Izráel hadműveletei és a zarándoklás előtti, illetve a bibliai törvények szerinti javak elosztása kerül előtérbe. A vers világossá teszi, hogy az isteni tulajdon és feladat nem pusztán emberi tetszés kérdése, hanem alárendelt a Pásztor Isten akaratának.
II. Teológiai jelentőség
Az „Úrnak része” kifejezés hangsúlyozza, hogy Isten minden javát és tulajdonát a saját uralma alá rendeli. A parancs visszatükrözi a szentelés elvet: ami a nép harci erőfeszítéseiből származik, az isteni rendelkezés szerint kerül kiosztásra, nem véletlen vagy emberi önválasztás nyomán. Ez a gondolat megerősíti az Istenhez való viszonyt: ő az, aki megőriz és megszabja a javak célszerű használatát, még a hadsereg és a zsákmány területén is.
III. Kapcsolatok a Szentírásban
- Kapcsolódó gondolat: Isten tulajdonjoga a földön és minden javon. (Példabeszédek vagy Zsoltárok hasonlók) Annyi, hogy a közösség megőrizze az isteni rendhez igazodó használatot.
- Kapcsolódó gondolat: a szentelés és a szertartásos juttatások rendszere, amelyben a dolog célja Isten dicsősége és az ő népe javának igazságos elosztása.
- Kapcsolódó gondolat: a hadseregben és a lakosság körében a józan mérce: semmi sem lehet Isten előtt idegen vagy félrevezető.
IV. Keresztmetszeti összefüggések
1) Isteni megbízás és tisztaság: A részek kiosztása során nyilvánvalóvá válik Isten következő fegyelme és igazságos elosztása. 2) Tulajdon és felelősség: A szenteidők és a szent célok megőrzése összhangban van az Isten követésével. 3) Isten gondviselése: A számok rendszere a közösség rendjét mutatja, nem az egyéni hasznot szolgálja.
V. Kérdések szemléltetésre
VI. Rövid összegzés
A vers hangsúlyozza, hogy az Izráel népe és Isten közös rendjében minden adomány és része a dicsőséges Uré leszármazásának és szolgálatának része. A „része az Úrnak” kifejezés nélkülözhetetlen emlékeztető arra, hogy a győzelem és a zsákmány isteni felügyelet alatt áll, és a közösség felelőssége az isteni céloknak megfelelő felhasználásban van.
Rövid idézetek és szerzői megjegyzések
Az alábbi idézett részletek a klasszikus, közkinccsé vált kommentáríróktól származnak, pontos megnevezésükkel:
A fenti gondolatok összekapcsolják a parancsot a Szentírás általános tanításával: Isten az, aki ad, és aki meghatározza, miként használják fel a javait, hogy szolgálják az Ő dicsőségét és népe javát.