Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
1 Sámuel 1 1 Sámuel 2 1 Sámuel 3 1 Sámuel 4 1 Sámuel 5 1 Sámuel 6 1 Sámuel 7 1 Sámuel 8 1 Sámuel 9 1 Sámuel 10 1 Sámuel 11 1 Sámuel 12 1 Sámuel 13 1 Sámuel 14 1 Sámuel 15 1 Sámuel 16 1 Sámuel 17 1 Sámuel 18 1 Sámuel 19 1 Sámuel 20 1 Sámuel 21 1 Sámuel 22 1 Sámuel 23 1 Sámuel 24 1 Sámuel 25 1 Sámuel 26 1 Sámuel 27 1 Sámuel 28 1 Sámuel 29 1 Sámuel 30 1 Sámuel 31Verse
1 Sámuel 25:1 1 Sámuel 25:2 1 Sámuel 25:3 1 Sámuel 25:4 1 Sámuel 25:5 1 Sámuel 25:6 1 Sámuel 25:7 1 Sámuel 25:8 1 Sámuel 25:9 1 Sámuel 25:10 1 Sámuel 25:11 1 Sámuel 25:12 1 Sámuel 25:13 1 Sámuel 25:14 1 Sámuel 25:15 1 Sámuel 25:16 1 Sámuel 25:17 1 Sámuel 25:18 1 Sámuel 25:19 1 Sámuel 25:20 1 Sámuel 25:21 1 Sámuel 25:22 1 Sámuel 25:23 1 Sámuel 25:24 1 Sámuel 25:25 1 Sámuel 25:26 1 Sámuel 25:27 1 Sámuel 25:28 1 Sámuel 25:29 1 Sámuel 25:30 1 Sámuel 25:31 1 Sámuel 25:32 1 Sámuel 25:33 1 Sámuel 25:34 1 Sámuel 25:35 1 Sámuel 25:36 1 Sámuel 25:37 1 Sámuel 25:38 1 Sámuel 25:39 1 Sámuel 25:40 1 Sámuel 25:41 1 Sámuel 25:42 1 Sámuel 25:43 1 Sámuel 25:44



Fő értelmezési pont
A 25. fejezet első összefüggésének középpontjában a gazdagság, a hatalom és a bölcseség viszonya áll. Sámuel korában Nábál és Annáliában megnyilvánuló emberi nagyság egy közvetítő példázat: a gazdagság nyers erő lehet vagyis és a józan bátorság, amely a helyes tettekhez ragaszkodik. Itt Dávid jótételhez közelítő terhe hangzanak el: akár vészhelyzetről, akár bizalmas barátságról van szó, a személyes ostoba gőg és az Istenhez hűséges, bölcs bánásmód között feszül a választás.
Lényegi összefüggések a szövegben
Az említett férfi egyenes példája annak a gazdag tehetőségnek, amely a környezetében megmutatkozik: „háromezer juha és ezer kecskéje volt nála”. A tény, hogy Kármelben nyírja juhait, jelzi a nyugodt, háztartási, közösségi gazdagságot, amely nélkülözhetetlen háttért adhat a történet alakításához. A szöveg a társadalmi rendet és a gazdagságot úgy helyezi el, hogy Dávid későbbi kérése Árát követően megértjük: a vagyonos emberi erőforrások és a külső kötöttségek tudatos mérlegelése nélkül könnyen a gőg vs. igazságosság ellentétébe kerülünk.
Teológiai jelentőség
Ez a vers felkészíti az olvasót azokra a dinamikákra, amelyek végül Dávidkal szembeni hűség és az ellenszélben való Isten-bizalmas döntések szükségességéről tanúskodnak. A gazdagság nem önmagában bűnös, hanem ha a szívben a kegyelem és az engedelmesség hiányzik. A szerzők hangsúlyozzák: Isten nem a vagyon mennyiségét ítéli, hanem azt, hogyan használják az erőforrásokat a közjó érdekében, és hogyan reagálnak az igazságra.
Cross-reference-k
Megjegyzés: tanulságos, hogy a szöveg nem a materiális dúságot ítéli el, hanem annak helytelen használatát vagy a szív hiányát mutatja be a helyzet megoldásakor.
Kérdések a szemlélődéshez
Rövid összegzés
Ez a tényközlő mozzanat a gazdagságban rejlő lehetőségeket és kockázatokat illusztrálja. A történet előkészíti Dávid közeledését Nábálhoz, miközben arra figyelmeztet, hogy a hatalom és a vagyon értelme a szív alázatában és Istenhez való hűségben található meg. A szöveg kontextusa a későbbi eseményekhez kapcsolódó ítéleteket és megoldásokat teremt—a bölcsesség és az ígéretes jövő útját mutatva.
Kiemelt idézetek ( Matthew Henry, Albert Barnes, Adam Clarke): - „A gazdagságot csak akkor dicsérhetjük, ha urai vagyunk, nem pedig uralnak rajtunk.”
Kapcsolódó gondolatok a kommentárokból: a fegyelem és a jóindulat hangsúlya a társadalmi viszonyokban, az ellenségeskedés és az igazságosság közötti egyensúly megtalálása a történetben.