Apostolok 13:37 – “De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.” (KAR)", vịt

E vers lényege az, hogy Jézus feltámadása nemcsak krisztusi csoda, hanem Isten tervének középpontja és bizonyítéka annak, hogy a megigért remény valóságos. A feltámadt Krisztus már a sírt elhagyva élő Szabadítóként állt a körülöttünk élő hívők előtt, és ez a csoda az üdvösség üzenetének szilárdságát adja.

Az eredeti szöveg és szövegkörnyezet

Pál apostol a Sevillai-egyházban prédikál, amikor a zsidó és a pogány hallgatóság között a fejtegetés mélyére hatol. Ebben a részben gyakran hangsúlyozzák a királyi próféciák beteljesülését és a Jézushoz vezető út igazolását. A vers azt mondja ki, hogy Isten feltámasztotta Krisztust a halálból, és ez a feltámadás nem rothadást látott, hanem élettel teli bizonyíték volt arra, hogy Jézus fazonja és küldetése egészen az Atya akaratából állt elő.

A fő üzenet

A felsorolt eseményben a feltámadás a Krisztusban megbízók reményének biztosítéka. A rothadástól való megóvás hangsúlyozza, hogy Jézus új állapotban élt tovább: a halottak közül feltámadó volt, és ez a győzelem Isten ígéretét igazolja. Ezzel nem csupán Jézus történetét tekintjük, hanem az üdvösség teljes Realitását is: Krisztus feltámadása a hitnek alapja és Isten írta beszéde.

Témakörök és kapcsolatok

• – az esemény megadja a hívők hitelességét a Jézusban való hitben. Fontos összefüggés: ApCsel 2:22–36, ahol Pál ugyanerről beszél a feltámadás bizonyítékaként szolgál.
• – a feltámadás a megváltás ajándékának megnyilvánulása, amely új minőséget ad az embernek Krisztusban. Kapcsolódik Róma 6:4 és 1 Corinthians 15 (részletei számára meglátás).
• – Isten küldetése megmutatkozik a történelem fényében, hogy Jézus legyen a megígért Megtérítő.