Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Apostolok 1 Apostolok 2 Apostolok 3 Apostolok 4 Apostolok 5 Apostolok 6 Apostolok 7 Apostolok 8 Apostolok 9 Apostolok 10 Apostolok 11 Apostolok 12 Apostolok 13 Apostolok 14 Apostolok 15 Apostolok 16 Apostolok 17 Apostolok 18 Apostolok 19 Apostolok 20 Apostolok 21 Apostolok 22 Apostolok 23 Apostolok 24 Apostolok 25 Apostolok 26 Apostolok 27 Apostolok 28Verse
Apostolok 17:1 Apostolok 17:2 Apostolok 17:3 Apostolok 17:4 Apostolok 17:5 Apostolok 17:6 Apostolok 17:7 Apostolok 17:8 Apostolok 17:9 Apostolok 17:10 Apostolok 17:11 Apostolok 17:12 Apostolok 17:13 Apostolok 17:14 Apostolok 17:15 Apostolok 17:16 Apostolok 17:17 Apostolok 17:18 Apostolok 17:19 Apostolok 17:20 Apostolok 17:21 Apostolok 17:22 Apostolok 17:23 Apostolok 17:24 Apostolok 17:25 Apostolok 17:26 Apostolok 17:27 Apostolok 17:28 Apostolok 17:29 Apostolok 17:30 Apostolok 17:31 Apostolok 17:32 Apostolok 17:33 Apostolok 17:34



Apostolok cselekedetei 17:24 – Isten templomairól: a mindent teremtő Szent Atya lakóhelye
Pál arról tanúskodik, hogy a világ teremtője és mindenható Ura nem kötődik emberkéz által készített helyekhez vagy materiális templomokhoz; ő minden teremtés felett áll, és a hívő lélek szívében keresi a tiszteletet és egyéni imádatot.
Irodalmi kontextus
AIX 17ben Pál Athénban érinti a kultikus helyeket és az istenképzetek szélsőségeit. A beszéd első része az Istentől való kinyilatkoztatásról szól, amit a rómaiaknak és görögöknek egyaránt érthetően ad elő. A mondat a görög és zsidó vallási hagyományokkal konfrontál, hogy Isten a teremtő és a világ Ura, aki nem lakik ember által épített épületben. Ezzel megszünteti a vallási földrajzi korlátokat: Isten mindenütt jelen van és kereső az emberi szívben.»
Teológiai jelentőség
Az ige hangsúlyozza Isten transzcendenciáját és immanenciáját egyszerre. Isten lényegét nem a földi templom adja, hanem a szívben való hitélet, a bűnök bocsánata és a kegyelem révén történő viszonyulás. Ezzel megnyílik a misszió, hogy az evangélium minden néphez eljusson, nem pedig kettősség vagy helyhez kötöttség által korlátozva. A szöveg elveti a vallási nacionalizmust és megnyitja az utat a savak és az idegenek felé is, akik Krisztusban közösséget találnak Istennel.»
Hivatkozások és összefüggések
Kérdések elmélkedésre
Összefoglaló értelmezés
Isten úgy mutatkozik meg, mint a mindent teremtő Úr, aki nem korlátozódik emberkéz által készített építményekhez. A hangsúly: nincs olyan földi hely, amely kizárólagos Isten-lakóhelyet adna; Isten immanenciája a szívben élő hitben és a kegyelem által nyer szabad utat. A nosztalgikus templom-kultusz helyett a hívőket arra hívja, hogy élő közösségként, a Lélek által legyenek Isten templomai, ahol az ima és a hitvallás otthonra talál.
Matthew Henry idézett megjegyzése (részletek): korlátozott idézet a teljes szövegből csak rövid részeket tartalmaz: „Isten – aki teremtette a világot – nem lakik kézzel készített templomokban.”
Albert Barnes idézett megjegyzése: a helyes értelmét közvetíti: Isten az egész teremtés ura, és nincs szüksége emberi épületekre, hogy jelen legyen; az ő dicsérete a lélekben bontakozik ki.
Adam Clarke idézett megjegyzése: megerősíti, hogy Isten szentsége nem kötődik földi lakhelyhez, hanem a hívő ember szívében, a kegyelem által válik élő templommá.