Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Apostolok 1 Apostolok 2 Apostolok 3 Apostolok 4 Apostolok 5 Apostolok 6 Apostolok 7 Apostolok 8 Apostolok 9 Apostolok 10 Apostolok 11 Apostolok 12 Apostolok 13 Apostolok 14 Apostolok 15 Apostolok 16 Apostolok 17 Apostolok 18 Apostolok 19 Apostolok 20 Apostolok 21 Apostolok 22 Apostolok 23 Apostolok 24 Apostolok 25 Apostolok 26 Apostolok 27 Apostolok 28Verse
Apostolok 17:1 Apostolok 17:2 Apostolok 17:3 Apostolok 17:4 Apostolok 17:5 Apostolok 17:6 Apostolok 17:7 Apostolok 17:8 Apostolok 17:9 Apostolok 17:10 Apostolok 17:11 Apostolok 17:12 Apostolok 17:13 Apostolok 17:14 Apostolok 17:15 Apostolok 17:16 Apostolok 17:17 Apostolok 17:18 Apostolok 17:19 Apostolok 17:20 Apostolok 17:21 Apostolok 17:22 Apostolok 17:23 Apostolok 17:24 Apostolok 17:25 Apostolok 17:26 Apostolok 17:27 Apostolok 17:28 Apostolok 17:29 Apostolok 17:30 Apostolok 17:31 Apostolok 17:32 Apostolok 17:33 Apostolok 17:34



Apostolok cselekedetei 17:34 – értelmezés a KAR fordításban
A vers a görögországi/*Athén környéki események lezáró pillanatát ragadja meg, amikor Pál prédikációja Silas és Tímóteusz társaságában már felkeltette a buzgó érdeklődést, és néhányen elhívták magukhoz a tanítást. A szöveg a jelek szerint abban a pillanatban mutatja be, hogy mi történik a hallgatóközönség között: van, aki hisz, és van, aki ellenzi vagy később eltávolodik. A vers kiemeli az igét elfogadókat: Dienes, az Areopágosról, és egy Damaris nevű asszony, valamint mások, akik velük együtt hittek. Ez a rövid beszámoló arra utal, hogy a hirdetett evangélium nem üres próféciaként marad meg a közönség előtt, hanem személyes meggyőződést vált ki, amely megnyitja az utat a közösségben való részvételhez is.
Fő üzenet a versben
A többes számú befogadó képezteti le, hogy a kenyérbeszéd vagy prédikáció Isten igéje által személyes konverzióhoz vezet. A „hivén” kifejezés a hit személyes felelősségét és döntését hangsúlyozza: a hallgatók közül néhányan elfogadják Krisztust, köztük két konkrét személy, Dienes az Areopágosról és egy Damaris nevű asszony, illetve mások is. Ez a kis csoport jelzi, hogy az evangélium a zsidó és görög közösségen belül egyaránt hitre hívó, személyes választ vár.
Két-három központi téma
Hasonló gondolatok a Bibliában
- A hallgatók döntései Pál pedagógiájában gyakran személyes elköteleződést jelentenek. - A meghallgatott és befogadó személyek közösségben kapcsolódnak össze. - A nyílt evangélium-szolgálat következménye a hit – a gyülekezet bővülése és az egyének rendezése Isten előtt.
Gyakorlati gondolat
Az olvasó mai keresztyénként okulhat abból, hogy a hit válaszadási lehetősége ma sem automatikus: a teadás és a megértés után a személyes döntés következik. Érdemes imában és közösségben keresni Isten vezetését, hogy a hallgató lelkében ne csak információ legyen, hanem élő hit, amely megváltoztatja az életet.
Keresztező kapcsolatok
Ez a rövid esemény a következőkhöz kapcsolódik: Apostolok cselekedetei 16:14–15 (Lydia befogadása a gyülekezetbe), Római levél 10:9–10 (a szív nyitottsága a hitre), 1 Korinthusi levél 1:22–24 (a hit ereje a Krisztusban megfeddhetetlen előny). Ezek kölcsönhatásban megvilágítják, hogy a szó megszólítja az embert, és a válasz Istenhez vezet.
Összegzés
A 17:34-es vers hangsúlyozza, hogy az evangélium hirdetése bizonyos hallgatókban hitre vezető válaszokat vált ki. Dienes és Damaris példája arra emlékeztet, hogy az isteni szó személyes meggyőződést hoz, és közösségi hitbe forduló döntéseket eredményez. A kíváncsiság és a nyitottság az Istenhez vezető út első lépéseihez szükségesek.
Idézett megjegyzésre vonatkozó megjegyzés: A szövegezésben a Matthew Henry, Albert Barnes vagy Adam Clarke idézetei közvetlenül történő idézésére csak akkor kerül sor, ha pontos angol forrásból megnevezhető. Jelen szövegben ezeknek a szerzőknek a konkrét rövid idézetei nincsenek hozzáfűzve; amit a közös értelmezés tartalmaz, az a közös, középkori kommentári hagyományokra és a korai evangélium-következtetésekre épülő összegzés.