1 Mózes 1:31 (KAR) – Kontextus és értelmezés

Az 1. fejezet végső jeleneteiben Isten befejezi a teremtést: az egész világegyetem jóra és rendjére állt, és Isten látja mindazt, amit alkotott. A 31. versben hangsúlyos az isteni jóllét, a tökéletes befejezettség és az, hogy semmi sem hiányzik a teremtés telejes értékéből. Eddig a hat nap során Isten szavait hallhattuk, most pedig a befogadó ítéletként ível a kétségtelen megállapítás: minden mindenben nagyon jó. A fejezet záró fegyelmezetten rögzíti a teremtés rendjét és célját: Isten jók voltak a dolgok, és az ember kezdeti megalapítása ebben a jóban foglal helyet.

Fő jelentés

A vers hangsúlya az Isteni jóság teljességén, amely minden teremtményre kiterjed. A „igen jó” kifejezés nem egyszerű jóllétet jelent, hanem eredményes tökéletességet: minden a maga rendjében és céljában tökéletes, különösen az ember számára adott hely, hogy élő kapcsolatban legyen Istennel, és gondozza a földet. A befejező „este és reggel, hatodik nap” időbeli megfogalmazásával a teremtés ciklusát zárja le, amely az ünnepélyes befejezés érzését kelti.

Két-három központi téma

• Teremtés rendje és célja: Isten minden hatalma és bölcsessége végigzuhan a teremtés rendjében, a jó rend pedig predikálja az ember felelősségét Istennel és a földdel szemben.
• Az ember helye a teremtésben: az ember mint az Istennel való kapcsolatra teremtett teremtmény áll a középpontban, a jó teremtés alapján.
• Idő és elszámolás: a napok megnevezése és a napok lezárása a teremtés szent időkeretének megfogalmazása, amely „nemcsak múltidő, hanem célfeladat” is a föld lakóinak.

Keresztmetszeti kapcsolatok

Kereszthivatkozások lehetnek az alábbiak, hogy a jó teremtés és az ember felelőssége hogyan kapcsolódik további bibliai gondolatokhoz:

• – a szabad világosság és élet teremtő Igéjéről szól, amely hozzájárul a teremtés megértéséhez. A teremtés szóhasználatához hasonló teremtő erő és életbeszéd jelenik meg Krisztusban is.
• – az Isten teremtő hatalmának megnyilvánulása a napokra és az égboltra kiterjedő rendben látszik, amely a teremtés terveit tanúskodik.
• – az általános isteni látható rend tolmácsolja Isten tulajdonságait, amely a természetből kiolvasható, és a teremtés célját igazolja.