Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Jeremiás siralmai 2:1 Jeremiás siralmai 2:2 Jeremiás siralmai 2:3 Jeremiás siralmai 2:4 Jeremiás siralmai 2:5 Jeremiás siralmai 2:6 Jeremiás siralmai 2:7 Jeremiás siralmai 2:8 Jeremiás siralmai 2:9 Jeremiás siralmai 2:10 Jeremiás siralmai 2:11 Jeremiás siralmai 2:12 Jeremiás siralmai 2:13 Jeremiás siralmai 2:14 Jeremiás siralmai 2:15 Jeremiás siralmai 2:16 Jeremiás siralmai 2:17 Jeremiás siralmai 2:18 Jeremiás siralmai 2:19 Jeremiás siralmai 2:20 Jeremiás siralmai 2:21 Jeremiás siralmai 2:22



Jeremiás siralmai 2:19 (KAR fordítás) — A siralomháborúban megmaradó imádkozó hang
A vers központi gondolata az ébredő város mély kétségbeesése közben is a közvetlen bízás Istenhez. Jeremiás siralmai kifejezetten az ostrom és a pusztítás idején hív fel ébredő, keserves kiáltásra: kelj fel, riadj éjjel, és töltsd ki előtte a szívedet kínszenvedéseiddel. A költői felhívás nem csak szomorú panasz, hanem hitvalló könyörgés is: Isten ítéletéhez a szenvedésben is csak ő lehet az, aki életet és reményt ad.
Lélektani és irodalmi kontextus
A szöveg a jeruzsálemi ostrom utáni siralmak tónusát hordozza: a nép élelem-éhséggel, elhagyatottsággal és szomorúsággal viaskodik. A „kelj fel” és „riadj éjjel” szóhasználat súlyos ébresztő kiáltást ad a mondatnak, amelyben a próféta nem passzív szenvedőt, hanem könyörgő imádót lát. A víz kiöntése a szívből az Isten előtti nyitott lélek jelképe; a legfőbb érzelem, a könnyek és a súlyos bánat összpontosul ebben a mozdulatban. A könyörgés tehát nem fölényes tevékenység, hanem a szív nyilvános kiáradása Isten előtt.
Teológiai jelentőség
Az ég felé forduló imádság jelzi, hogy a kár és éhínség közepette Istennel való kapcsolat megmarad középpontban. Isten ítéletei mögött is megnyilatkozik az ő hűsége és gondoskodó fennhatósága. A versek hangsúlyozzák a kegyelem és igazság összefonódását: még a legszorosabb sötétség közepette is van lehetőség bűnbánatra és könyörületre. A könyörgés a remény szócsöve: ha keresed Istent a legsötétebb éjszakában, ő meghallgat és viszonozni fog.
Keresztény kapcsolatok a Szentírásban
Röviden: a kiáltás nem a kétségbeesés kivonata, hanem a hit erős kiállása Isten felé, aki még a legvégső nélkülözésben is számít ránk és meghallgat bennünket.
Gondolatok a gondolkodáshoz
Rövid összegzés
Jeremiás 2:19 a siralmak közepette is az imádság megerősítő erejét hirdeti. A kiáltás a szív nyitottságát tükrözi Isten előtt: ébredj fel, és mutasd meg kegyelmedet azoknak, akik éhínség és veszteség között vergődnek. Ezzel a hanggal a próféta visszahelyezi a reményt a közösség középpontjába: Isten nem hagyja el népét, még a legzordabb napokon sem.
Idézett álláspontok részleges megemlítése: A hagyományos kommentárirodalomból híres megfigyelések ebben a részben a szenvedés és a kiáltás közösségéről szólnak — Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke értelmezései alapján a kiáltás az igazság felmutatása és Istennel való élő kapcsolatról ad tanúbizonyságot. Koncentráltan is megfigyelhető bennük az isteni kegyelem és a megtérésre való nyitottság hangsúlya, amely a szív egyszerre szenvedő és hitbeli.
Az idézett idézetek összhangban a klasszikus kommentár-árammal mutatják, hogy a kiáltás a megszakadt közösség és a remény megtartó ereje egyidejű jelzése.