Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 11:1 Lukács 11:2 Lukács 11:3 Lukács 11:4 Lukács 11:5 Lukács 11:6 Lukács 11:7 Lukács 11:8 Lukács 11:9 Lukács 11:10 Lukács 11:11 Lukács 11:12 Lukács 11:13 Lukács 11:14 Lukács 11:15 Lukács 11:16 Lukács 11:17 Lukács 11:18 Lukács 11:19 Lukács 11:20 Lukács 11:21 Lukács 11:22 Lukács 11:23 Lukács 11:24 Lukács 11:25 Lukács 11:26 Lukács 11:27 Lukács 11:28 Lukács 11:29 Lukács 11:30 Lukács 11:31 Lukács 11:32 Lukács 11:33 Lukács 11:34 Lukács 11:35 Lukács 11:36 Lukács 11:37 Lukács 11:38 Lukács 11:39 Lukács 11:40 Lukács 11:41 Lukács 11:42 Lukács 11:43 Lukács 11:44 Lukács 11:45 Lukács 11:46 Lukács 11:47 Lukács 11:48 Lukács 11:49 Lukács 11:50 Lukács 11:51 Lukács 11:52 Lukács 11:53 Lukács 11:54



Miért fontos ez a vers Lukács 11:17 (KAR)
Jézus beszéde népének közvetlenül a belső ellenségeskedés, a közösség megbomlása ellen irányul. A szabadban hallgatók között felmerülő összeütközést úgy értékeli, mint amely hatással van az egész közösség stabilitására. A tanítás központi üzenete: a belső megromlás elkerülhetetlenül kihat a kapcsolatokra és az épített házra — ha a szándék és a hivatalos elidegenedés mélyre hatoló, a közösség felbomlik, és a rendszer inogni kezd. Ezzel Jézus a másságok, a viták és a személyes ambíciók által okozott megosztottságokra figyelmeztet, és hangsúlyozza a gyülekezet egységének és a családi közösség stabilitásának fontosságát.
Az eredeti történeti-kontekstus
A mondat a Jeruzsálemi események közti beszédek sorában hangzik el, amikor Jézus több jelenlévő ellenfele és csoportja élesen vitatkozik vele. A zsidó vallási vezetők elleni kritika közben Jézus rámutat: a feszültség, ahol egy közösség belső megosztottsággá válik — „minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul” — belső roppanás, amely végső soron a fennálló egység felbomlásához vezet. A példázat középpontja, hogy a külső támadásokkal szemben belső egységre van szükség: a belső ellentétek megoldása nélkül a közösség sérülékennyé válik.
Fő üzenet és összefüggő motívumok
A szöveg közvetlen tanítása szerint a belső megosztottság, a „ház”-on belüli törés végzetes lehet. Jézus figyelmeztetése rámutat az egység és közösség megőrzésének fontosságára: ha a hitvi megnyilatkozások vagy személyes érdekek megosztják a közösséget, csakis a belső egység fenntartása segíthet megőrizni a külső támadásokkal szembeni ellenállást is.
Hitbeli téren ez a mondat összhangban van az egységre, imára és az egymás iránti szeretetre vonatkozó bibliai tanításokkal. A közösségi felelősség hangsúlyozása összhangban áll azzal, amit Pl. a szeretet parancsában és az egység elvéről szóló tanításokban olvashatunk.
Kereszthivatkozások rövid magyarázattal
Magyarázat: ezek a hivatkozások kifejezik, hogy a belső zűrzavar és a külső ellenségesség ellenőrzése nélkül a közösség könnyen felbomlik, ugyanúgy, ahogy Jézus kifejezi.
Gyakorlati elmélkedés
Kérdezhetjük magunktól: hogyan őrizhetjük meg gyülekezetünk és családunk belső egységét? A válasz nem csupán a viták kerülésében, hanem a nyitott beszédben és a másik meghallgatásában rejlik. Támasszuk alá egymást imádsággal, kerülve a személyeskedő háborút és a rangsorolást. A szeretet és a közös célok felmutatása érdekében keressünk megoldásokat, amelyek összekötnek és nem széthúznak.
Végső gondolat
Az ige arra hív, hogy legyenek közösségeink építő kötelékei: a belső összhang أول a külső viharok idején. A szeretet parancsa és a közösségi felelősség ezt a tanítást egyesítik: az egység és a hívő közösségért hozott döntések legyenek a célok.