Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 11:1 Lukács 11:2 Lukács 11:3 Lukács 11:4 Lukács 11:5 Lukács 11:6 Lukács 11:7 Lukács 11:8 Lukács 11:9 Lukács 11:10 Lukács 11:11 Lukács 11:12 Lukács 11:13 Lukács 11:14 Lukács 11:15 Lukács 11:16 Lukács 11:17 Lukács 11:18 Lukács 11:19 Lukács 11:20 Lukács 11:21 Lukács 11:22 Lukács 11:23 Lukács 11:24 Lukács 11:25 Lukács 11:26 Lukács 11:27 Lukács 11:28 Lukács 11:29 Lukács 11:30 Lukács 11:31 Lukács 11:32 Lukács 11:33 Lukács 11:34 Lukács 11:35 Lukács 11:36 Lukács 11:37 Lukács 11:38 Lukács 11:39 Lukács 11:40 Lukács 11:41 Lukács 11:42 Lukács 11:43 Lukács 11:44 Lukács 11:45 Lukács 11:46 Lukács 11:47 Lukács 11:48 Lukács 11:49 Lukács 11:50 Lukács 11:51 Lukács 11:52 Lukács 11:53 Lukács 11:54



Kommentár Lukács 11:15 (KAR) – A vád belzebub által történt kiűzés
– A szöveg bemutatja az ellene felhozott vádakat és Jézus válaszát: nem a démont kiűző, hanem az Isten Szelleme által működő hatalomra utal, ezzel ellensúlyozza a vád racionalizálását és megalapozza Jézus tekintélyét a mennyei forrásból.
I. Irodalmi kontextus
Jézus „töredékeit” beszéli a Belzebúb vádjával szemben, amely a démoni hatalom összetettségét érinti: a kiűzés erőforrása egyazonként isteni hatalomból fakad. Lukács a prófétai kezdetektől fogva mutatja be, hogyan támaszkodik Jézus a mennyei erőre, és hogyan válaszolja meg a skolasztikus szellemi ellenérvét: az ördög kiűzése az Isten Királyságának bizonyítéka.
II. Teológiai jelentőség
Az ellentmondás meghiúsítja a démoni kizárólagosságot a kiűzés kapcsán: nem a démoni hatalom együttműködésével, hanem Isten hatalmának közvetlen jelenlétével történik a gyógyulás és szabadság. Jézus a démoni királyság belső bomlását észleli, és ezzel párhuzamosan a Krisztusi Királyság küszöbét nyitja meg. A vád rámutat arra, hogy a kiűzéshez szükséges isteni erő egyértelműen Isten távlatából származik, nem pedig a gonosz rendezése révén.
III. Bölcsesség az Írások fényében
A szöveg összefügg az összesített ellenséges érveléssel szemben: a démoni hatalom megosztottságban van, ha egy részlege kiűzi a másik részeit. Így a Jézus által bizonyított kiűzés a Szent Szellem cselekedete, amely teljességet ad és felkavarja a démonok birodalmát. Más szövegekben („az ördög fejedelme által”) hasonló logikát találunk: a legfőbb hatalom Istenétől jön, és ebből következik a Krisztus munkájának teljessége.
IV. Kapcsolatok az Írásban
Magyarázatként ezek a kapcsolatok hangsúlyozzák, hogy a kiűzés nem démoni csúfolás vagy pusztai erő, hanem a Krisztusban megnyilvánuló Isten hatalma.
V. Gondolatébresztő kérdések
VI. Rövid összegzés
A népesség középpontjában álló vád-ra adott éles válasz megmutatja: Jézus a mennyei erő jegyét hordozza a földön. A kiűzés így nem a démoni szövetségek diadala, hanem az Isten Királyságának megvalósulása a földön, a Szent Szellem közvetlen jelenlétének következménye.
Keresztkötések
Izgalmas összefüggések találhatók: a Szent Szellem hatalma (lásd Lukács) és a Krisztusban megnyilvánuló Isten Királysága kapcsolódik a prófétai ígéretekhez, valamint az apostoli gyakorlatban is megmutatkozik a démoni befolyás elleni fellépés.
Idézetek (alkalmazható röviden):
A klasszikus kommentárokból származó pontos idézeteket itt a legmegfelelőbb, ha a forrás megjelenik a bevezető és a magyarázat kapcsán. Eredményük alapján a következő rövid megfogalmazás adható: „nem a démonok fejedelme által” – hanem „Isten Szellemének működése.”