Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 15:1 Lukács 15:2 Lukács 15:3 Lukács 15:4 Lukács 15:5 Lukács 15:6 Lukács 15:7 Lukács 15:8 Lukács 15:9 Lukács 15:10 Lukács 15:11 Lukács 15:12 Lukács 15:13 Lukács 15:14 Lukács 15:15 Lukács 15:16 Lukács 15:17 Lukács 15:18 Lukács 15:19 Lukács 15:20 Lukács 15:21 Lukács 15:22 Lukács 15:23 Lukács 15:24 Lukács 15:25 Lukács 15:26 Lukács 15:27 Lukács 15:28 Lukács 15:29 Lukács 15:30 Lukács 15:31 Lukács 15:32



Miért számít ez a vers: Lukács 15:5 (KAR)
Ez a rövid, mégis látomásos mondat az elveszett bárány példázatának középpontjában áll: amikor a pásztor megtalálja a kiesett állatot, felemeli a vállára, és örömmel hirdeti a megmentést. A hangsúly maga a személyes, közeli meghatározottság: Isten személyesen keresi és megmenti azt, aki elveszett. A vers felhívja a figyelmet a mennyei örömre, amely akkor adatik, amikor egy ember bűnből visszatér Istenhez. A KAR fordítása ehhez a megbízható, érthető nyelvezethez igazítja a szóképet: a megtalált jószág felemelve a vállra, hogy visszajusson a közösségbe és a gazdakörbe.
Az eredeti szöveg kontextusa
Lukács 15-ben Jézus három példázatot mond: a vesztes kincset, a vesztes szenvedélyét követő lámát, és a vesztes bárányt. A bárány példázatában a pásztor elhagyott hivatást teljesít: nemcsak visszahozza a bárányt a nyájhoz, hanem személyesen viszi azt a vállán. E jelképrendszerben Isten nem távolból figyel, hanem közvetlenül részt vesz a megtérésben: a megtalált ember a nyáj része lesz, és a közösség örömének részese.
Fő üzenet és kapcsolódó bibliai motívumok
Rendszerbe foglalt gondolatok – közvetítő kommentárok
A klasszikus értelmezés a pásztor gondoskodó hivatását hangsúlyozza: a megtért tehát nemcsak egyéni siker, hanem a közösség gyógyulásának jele is. A Bibliai példázatokban gyakran találunk olyan mozdulatokat, ahol a harag vagy büntetés helyett a megmentés és a visszailleszkedés áll előtérben, és ez erősíti a megbocsátás és a kegyelem tanítását.
Hivatkozások és rövid kapcsolódó gondolatok
Kapcsolódó igei gondolatok:
Magyarázó megjegyzés: a példázat nyilvánvaló üzenete az, hogy Isten örömöt talál a bűnből való visszatérésben, s a megtért nem izolálódik, hanem visszakapja méltó helyét a gyülekezetben.
Keresztmetszet – 2–3 rövid keresztrefencia
Jézus ezt a példázatot úgy mondja el, hogy a mennyei Atya öröme a megtérés gőzével összefonódik; ehhez kapcsolódóan a következőkre érdemes figyelni:
Megjegyzés: ezek a kapcsolódó gondolatok a megbocsátás és visszailleszkedés motívumát erősítik.
Gyakorlati elmélkedés
Gyakorlatban ennek a versnek a tanítása arra hív, hogy lelki szemünk előtt tartsuk: Isten mindennap keres bennünket, és megváltásunk örömét osztja tovább. Legyen ez alázatos, könyörületes odafordulás mind a saját életünkben, mind a gyülekezeti közösségben: hogy a visszatalálók története legyen a közösség ékessége és erősítése.
Megjegyzés a szerzői idézetekről: M. Henry, A. Barnes és A. Clarke public-domain kommentárjaiból származó konkrét mondatokat itt röviden idéztünk, de a mai összefoglaló egységhez igazítva, saját megfogalmazásban adjuk át a gondolatokat.