Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 17:1 Lukács 17:2 Lukács 17:3 Lukács 17:4 Lukács 17:5 Lukács 17:6 Lukács 17:7 Lukács 17:8 Lukács 17:9 Lukács 17:10 Lukács 17:11 Lukács 17:12 Lukács 17:13 Lukács 17:14 Lukács 17:15 Lukács 17:16 Lukács 17:17 Lukács 17:18 Lukács 17:19 Lukács 17:20 Lukács 17:21 Lukács 17:22 Lukács 17:23 Lukács 17:24 Lukács 17:25 Lukács 17:26 Lukács 17:27 Lukács 17:28 Lukács 17:29 Lukács 17:30 Lukács 17:31 Lukács 17:32 Lukács 17:33 Lukács 17:34 Lukács 17:35 Lukács 17:36 Lukács 17:37



Jelentés rövid összegzése
A Lukács 17:34 („Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik”) elsősorban az eljövendő isteni felvétel (raptus) titkolt és meglepő jellegét hangsúlyozza. Nem az éjszaka konkrét közelgő eseményét írja le áttekinthető módon, hanem a későbbi időpontban várható megváltás valóságos megosztottságát: egy személy sorsa attól függ, hogy mennyire veszi komolyan Krisztust, miközben mások nem készülnek fel. A kiemelt szó a sorsfordító elválasztódás: a hívők és a hitetlenek közötti éles különbség, amely akkor mutatkozik meg, amikor Isten munkája megnyilvánul.
A szöveg háttere
A mondat Jézus jövendöléseinek közegében hangzik el, melyek az emberiség végső eseményeire és az Isten Országának bekövetkeztére irányulnak. A hasonlatokkal tarkított beszédben az idő (éjszaka) szimbolikusan a várakozás állapotát jelzi, amikor nem látszanak nyilvánvaló jelek, mégis döntő választásokra kerül sor. A „felvétetik” kifejezés a hívők menekülését/együttfoglalását jelenti Isten elhívó cselekedete által, míg a másik szó, az „elhagyatik”, a hitetlenek sorsát, a soha vissza nem térő elválasztódást írja le.
Interpretációs megfigyelések
Rövid témasor
Keresztény kapcsolódások
1) Máté 24:40–41 — A megváltás ideje közeli figyelmeztetés a fentiekhez hasonló éberséggel: kettő lesz a mezőn, az egyik felvétetik. Itt is a hívők felkészültségének fontosságát hangsúlyozza. Megjegyzés: nem idézett teljes verset adunk, csak a kapcsolódó témát jelöljük.
2) Márk 13:32–33 — A „nincs senki, aki tudná a napot és az órát” gondolat összeolvad a felkészültség szükségével. A példázat nyomán a készenlét örök értékké válik.
3) 1 Thesszalonika 4:16–17 — A felvétel jellegzetessége: a hívők találkoznak az Úrral a felhőkön, s ez az ígéret erős reménységet ad a szenvedőkhöz is.
Gyakorlati tanulság
Legyen naprakész életed Krisztussal: imádság, bibliaolvasás és közösségi élő hit adják meg a felkészülés alapját. A végső idők izgalmát ne félelemként éld meg, hanem Isten üdvözítő munkájának reményteli távlataként.
Idézetek és források
Az ebben a fejezetben alkalmazott konkrét nyelvi gondolatok és hasonlatok a klasszikus bibliakommentátoroktól származó megfigyeléseket is tükrözik, például Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke értelmezéseinek összevetésével, amelyek a készület és az ítélet közti feszültséget hangsúlyozzák. A szerzői stílusban a következő megjegyzéseket idézik: Henry: „…”, Barnes: „…”, Clarke: „…” (részletek a public domain kommentárokból).
რ