Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Máté 18:1 Máté 18:2 Máté 18:3 Máté 18:4 Máté 18:5 Máté 18:6 Máté 18:7 Máté 18:8 Máté 18:9 Máté 18:10 Máté 18:11 Máté 18:12 Máté 18:13 Máté 18:14 Máté 18:15 Máté 18:16 Máté 18:17 Máté 18:18 Máté 18:19 Máté 18:20 Máté 18:21 Máté 18:22 Máté 18:23 Máté 18:24 Máté 18:25 Máté 18:26 Máté 18:27 Máté 18:28 Máté 18:29 Máté 18:30 Máté 18:31 Máté 18:32 Máté 18:33 Máté 18:34 Máté 18:35



A Máté 18:24 – „...hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.”
Ez a rövid, ám mélyen lapuló mondat a példázat kezdő lépése, amely a földi királyságok hatalmának és az emberi adósságtudat súlyos terhén keresztül mutat rá a mennyei ítéletek igazságára. A tanítványok között kimondott példabeszéd első lépése felkészíti az olvasót arra, hogy a megbocsátás és a felelősség kérdése összeérjen: miként bírálja el Isten a bűn jelenlétét, és miként nyújt útmutatást a mi viselkedésünkre a közösségben.
Az eredeti szöveg kontextusa
Jézus ezt a példázatot a testvér-vita kapcsán mondja, amely a testvér közötti megbocsátásról és a viszálykodás megoldásáról szól. A békesség megőrzése érdekében szükség van a szívbéli irgalomra és a kölcsönös felelősségre. A szolgával szemben kiszabott tízezer tálentom a hiteles arányérzéket mutatja meg: olyan adósság, amely elhatalmasodhat az ember felett, ha Isten irgalmát és kegyelmét nem keresik. Ugyanakkor a példázat első mozzanata felhívja a hallgatót: ki nehezen bocsát meg, miközben Isten megbocsátó jelleméhez hív minket?
A fő üzenet és kapcsolódó témák
Keresztény kapcsolatok és kibontó gondolatok
E mondat kapcsolódik több helyhez az írásban, amelyek megerősítik a megbocsátás kötelezettségét:
Rövidői kommentárok a régi szerzőktől
Adam Clarke, Matthew Henry és Albert Barnes gondolatai közül ők segítenek segítik megérteni a szöveg mélyebb rétegeit, anélkül hogy az igeértelmezés közegét elvennék a kontextusból:
Adam Clarke hangsúlyozza, hogy a tízezer tálentom olyan adósság, amely emberi léptékkel mérhetetlenül nagy; Isten felé viszonyulva nincs olyan adósság, amit ne lehetne megbocsátani az igaz irgalom által. Matthew Henry szerint a példabeszéd a megbocsátás megismertetésével hív, hogy ne a büntetés legyen elsődleges, hanem a kegyelem.
Albert Barnes hozzáteszi: a példázat nem csak a megbocsátás elvét adja, hanem a közösségben élők közötti kapcsolatok alapját is megrajzolja: a sérelmeket és adósságokat Isten merituma szerint kell szemlélni, és a megbocsátást kell gyakorolni.
Gyakorlati elmélkedés
Gondolkodjunk el ezen: mennyire vagyunk készségesek megbocsátani, amikor valaki nagy adósságot halmozott fel velünk szemben? A példázat arra hív, hogy nyissunk szívet, és ne a büntetést keressük, hanem az irgalmas megoldást. A közösség javára a megbocsátás nyomán erősebb hit, egység és kenyér- és imaszükséglet marad meg, amelyet Isten áldása kísér.
Rövid: 2-3 releváns bibliai cross-reference
Záró elmélkedés
Az adósság és a megbocsátás dinamikája ezt a részt megmutatja: Krisztus követőjeként nem a saját jogosultságaink szerint mérünk, hanem a kegyelem szerint. Ahogyan Isten elnéző és irgalmas, úgy tanít meg minket a megbocsátásra, hogy a közösség békéje és az Istenhez vezető út ne legyen megterhelve a haragtól.