Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
5 Mózes 1 5 Mózes 2 5 Mózes 3 5 Mózes 4 5 Mózes 5 5 Mózes 6 5 Mózes 7 5 Mózes 8 5 Mózes 9 5 Mózes 10 5 Mózes 11 5 Mózes 12 5 Mózes 13 5 Mózes 14 5 Mózes 15 5 Mózes 16 5 Mózes 17 5 Mózes 18 5 Mózes 19 5 Mózes 20 5 Mózes 21 5 Mózes 22 5 Mózes 23 5 Mózes 24 5 Mózes 25 5 Mózes 26 5 Mózes 27 5 Mózes 28 5 Mózes 29 5 Mózes 30 5 Mózes 31 5 Mózes 32 5 Mózes 33 5 Mózes 34Verse
5 Mózes 15:1 5 Mózes 15:2 5 Mózes 15:3 5 Mózes 15:4 5 Mózes 15:5 5 Mózes 15:6 5 Mózes 15:7 5 Mózes 15:8 5 Mózes 15:9 5 Mózes 15:10 5 Mózes 15:11 5 Mózes 15:12 5 Mózes 15:13 5 Mózes 15:14 5 Mózes 15:15 5 Mózes 15:16 5 Mózes 15:17 5 Mózes 15:18 5 Mózes 15:19 5 Mózes 15:20 5 Mózes 15:21 5 Mózes 15:22 5 Mózes 15:23



Az 5 Mózes 15:15 értelmezése (KAR)
A zsidó szabadságért felelősség és az azonosulás az Úr üdvösség-történetével az, ami a parancsot megalapozza. Isten szabadító cselekedeteinek emléke alapján arra hív, hogy kíméletes, bőkezű és irgalmas legyen az ember felebarátja felé, különösen a rabszolgákkal szemben. A vers összekapcsolja a szolgaság emlékét a társadalmi törvénykezéssel: Isten népe úgy él, hogy megérti elődei függőségét, és ebből fakadóan adakozó, megértő és igazságos legyen.
Irodalmi kontextus
A szöveg a 15. fejezetben található törvények közé tartozik, amelyek a szabadok és rabszolgák viszonyát szabályozzák, valamint a jövőbeli testvériességet hangsúlyozzák. A parancsok egy része kötelezi a közösséget, hogy a rabszolgáknak kegyelmet nyújtson, és emlékezzen arra, hogyan szabadította fel őket az Úr Egyiptomban. A versek egymásra épülnek: a megváltottság tudata alakítja a közösségi törvénykezést, amely a szolidaritás viszonyát teremti meg a rabszolgák és a gazdák között.
Teológiai jelentőség
Az idézett vers hangsúlyozza, hogy Isten üdvözítő cselekedete nem csupán múltbeli esemény, hanem alakító erő a közösség hierarchiájában. A szolgaság emléke nem csupán szenvtelen történet; ez Isten kegyelmének és megváltásának az etikai következménye. A lehetőséget ad a gazdagnak és a szabadszelleműnek, hogy kegyelemmel és igazsággal bánjanak a szolgákkal; ez a törvény a társadalmi méltányosság alapja is egyben.
Hivatkozások a Szentírásban
- Különbséget tesz a társadalmi helyzetek között, és emlékeztet, hogy Isten korábban kiszabadította a népet Egyiptomból, ezért a megváltás kötelezi a feleket.
- Kapocs a szombati és szociális törvények között: a szabadulás emléke formálja a közösség viselkedését és a szolidaritás értékeit.
- Hasonló motívumok a törvényekben: Isten kegyelmes beavatkozása és a felelősség egymás felé.
Keresztmetszetek és összefüggő gondolatok
Gondolatébresztő kérdések
Összegző megállapítás
Ez a rövid intés arra hív, hogy emlékezzünk a szabadításra – Isten kegyelméből fakadó felelősséget vállalva bánjunk igazságosan a rabszolgákkal és a gyengékkel. A parancs nem csupán emlék-tétel; a közösség életének alapkő, amely a gondoskodást és a méltányosságot rendel a gyakorlat elé.
Keresztirányú referenciák rövid magyarázattal
- Kiv 3–4: Isten szabadító fellépése és kinevezése a szolgaságból.
- 5 Móz 24:17–18: Becsüljük meg a szolgalmok jogait, és ne viseljünk vissza a gyengékkel.
- Jakab 2:15–16: A hit cselekedeteivel mutatkozik meg a szeretet.
Megjegyzés: A fentiek a Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke általános közkinccsé vált kommentár-töredékeit felhasználhatják a magyar olvasók számára összefoglaló jelleggel; konkrét idézetek esetén jelzem, ha rendelkezésre állnak.