Ézsaiás 5:6 (KAR): „És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá eső ne adjanak!”

Az azonnali környezet Jákob fia, Ézsaiás próféta által adott bűn- és ítéletképességek között ezt a bort that? fejezi ki: Isten népe elhagyta a jó rendet, amit Ő adott. A szép szőlő az üdvösség jelképe, de itt a gondolat a termés hiányára utal: Isten nemes szándéka ellenére a bűnöktől megrontott nemzetség elhagyta hitét és etikai fegyelmét.

A szöveg fő üzenete

Az 5. fejezet kulcsszereplője a parlaggá tétel: Isten elrendeli, hogy az általános rendetlenség és meddősség legyen az ítélet jele. A szőlőben a metszés és a kapálás a gondoskodó munkát jelentik; ezek hiánya a termés elmaradását és a súlyos következményeket jelenti. A parancs, hogy „rá eső ne adjanak”, a mennyei áldások elvonását tükrözi, tehát a bűn következménye a nyomor, a sötétség és a nyomorult állapot.

Fontos képek és fogalmak

• parlaggá tétel – a terméketlen, elhanyagolt föld jelképe; Isten ítéletének megnyilvánulása, amelyet saját népe iránti elveszett gondoskodásként értelmezhetünk.
• metszés és kapálás – Isten rendjének és törvényének, a szentség és fegyelem ápolásának jelképei; ha ezek hiányoznak, a gyümölcs elmarad.
• tövis és gaz – a botladozó erkölcsi állapotot jelzi; a környezet válik megmérgezővé a közösségben.
• eső megvonása – az isteni gondviselés végét jelzi; nem marad meg az Istentől való áldás és védő réteg.

Keresztény kapcsolatok (röviden)

- 2 Korintus 6:1–2: Isten kegyelmének elfogadásáról és a megfelelő életszínvonal fenntartásáról szóló sürgetés.

- Máté 7:16–20: a gyümölcs alapján megismerhető a saját hitünk reálossága; a hit gyümölcsei mutatják, mennyire él a hit a gyakorlatban.

- Jelenések 3:15–17: a „langyos” állapot ellene való istenfélelemről és a figyelemre hívó figyelmeztetésről szól.

Hogyan alkalmazható ma

Az ítéletkép ma is figyelmeztet: a hitközség és egyéni hívő számára fontos, hogy gondosan ápoljuk Isten kijelentése által adott termést – hitünket, engedelmességünket és szeretetünk gyümölcsét. Ha kizárólag látszólagos vagy formális vallást követünk, elfelejtjük a szívbeli engedelmességet, és a „szőlőnk” meddő lehet. Imádkozzunk azért, hogy Isten csatornái megteremjék bennünk a törvényi és etikai rendet, és ne legyen a külső anyagok mögött belső üresség.

Korábbi teológiai gondolatok rövid összegzése

Matthew Henry nyomán érthető módon: a büntetés célja nem csupán szenvedés, hanem annak a lelki megújulásnak a hívása, amely visszavezet Istennel való közösségbe. Albert Barnes: a képek költői ereje a nemzet fegyelmezésének szükségességét hangsúlyozza; Adam Clarke: az ítélet a hívő közösség morális állapotának beszédes jelzőfényévé válik. A közös értelmezések szerint a szőlő metaforája nem Isten kegyelmének teljes elhagyását jelzi, hanem a hitetlenné válást és az erkölcsi eróziót.

Megjegyzés a rövid idézetekről: Az alábbiakban megidézek közvetlen jellegű idézeteket a fent említett szerzőktől, ha pontosan megtalálhatók: Matthew Henry és Adam Clarke idézetei a szőlő-parázna és a büntetés összefüggéseiről, valamint Barnes gondolatai a termés hiányáról és a fegyelemi szükségről.