Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásJób 20:18 Az igevers magyarázata
Jób 20:18 Az igevers jelentése és magyarázata
A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
Jób 20:18 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Jób 20:18 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Jób 31:29 (KAR) »
Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Jób 20:18 (KAR) értelmezése
Ez a vers a rövidlátó örömöknek és a méltánytalan szerzemények végzetes következményeire világít rá: amit másokétól szerzett az ember, azt vissza kell adni, és nem élhet vele hevegte; a gazdagság hamisságából fakadó öröm gyakran gyorsan elmúlik, miután kiderül az ürügy.
I. Irodalmi kontextus
Jób barátainak beszédeiben a szenvedés okait és a gonoszság meséjét boncolgatják. Ebben a részben a Pálos-honban diafragma, az élő beszéd éles kritikája fejeződik ki: a törzsfa nem marad a tetején, ha alapja instabil. Az ige a vagyona és a boldogság összefüggését vizsgálja: a hamis vagyont – amelyet megszerzünk korszaktól függetlenül, mások kárán – végül visszakövethető és elvész. A vers egyszerű, de erőteljes kijelentés: a visszaadás és a beismerés a helyreállítás útja.
II. Teológiai jelentőség
Jób reménybeszédében a szenvedés illuminálja a tulajdon semmibevételét, és felhívja a figyelmet a kárhozó gazdagságra. A vers tanítása szerint az igazi érték nem a földi szerzemények mennyisége, hanem az igazságosság és a helyes bánásmód. A visszaadandó vagyon jelképezi azt az alázatot, amely felismeri, hogy minden jó ajándék a Teremtőtől jön, és a részvétel az igazság oldalán való elköteleződésben rejlik. A közösség és az egyén közti helyes viszony e beszédben kulcsfontosságú.
III. Érzelmi és gyakorlati következtetések
IV. Lépésről lépésre kapcsolódások a Szentírásban
– Kapcsolódás a prófétai kritikához: az igazságtalan meggazdagodás súlyos ítéletet von maga után. Fontos összefüggés: A gazdagság útja a bűn velejárója lehet, és visszhangzik a büntetés.
– Kapcsolódás a Zsoltárokhoz: Isten vigasztalja a megszomorodottakat, akik felismerik, hogy minden, amit birtokolnak, az ő adományuk.
– Kapcsolódás a Jézus-koronált tanításhoz: a szívből fakadó irgalmasság és a tulajdon átengedése a mennyek országához vezet.
V. Előzetes kérdések a gondolkodáshoz
VI. Összegzés
A vers üzenete világos: a hamis szerzemények könnyen elillannak, míg az igazságba vetett élet, a visszaadás és a beismerés stabil, mélyebb örömöt nyújt. Az Igazság útja mindig a helyes viszonyokon keresztül vezet, nem pedig a földi gazdagság fokozásán keresztül.
Kereszthivatkozások
– Példabeszédek 13:11: a gyors meggazdagodás végül veszteségbe torkollik;
– Zsoltárok 37:21: a hamis kölcsönzés és hazug gazdagság végül elhervad;
– Jakab 5:1-6: a földi völgyszintű gazdagság figyelmeztető példája.
Megjegyzés a idézetekről: A fenti összefoglalásban a szerzők idézett megfogalmazásai nélkül idézetekkel kapcsolódnak az authority-közeli kommentárokhoz, de konkrét szó szerinti kiemelten csak röviden hivatkozva szerepelnek jelzett mondatok. A Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke által közvetített iránymutatások itt röviden beépülnek a kontextusba, és a kifejezésük pontos idézete a szövegben nem kerül közlésre hosszasan.