Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 5:1 János 5:2 János 5:3 János 5:4 János 5:5 János 5:6 János 5:7 János 5:8 János 5:9 János 5:10 János 5:11 János 5:12 János 5:13 János 5:14 János 5:15 János 5:16 János 5:17 János 5:18 János 5:19 János 5:20 János 5:21 János 5:22 János 5:23 János 5:24 János 5:25 János 5:26 János 5:27 János 5:28 János 5:29 János 5:30 János 5:31 János 5:32 János 5:33 János 5:34 János 5:35 János 5:36 János 5:37 János 5:38 János 5:39 János 5:40 János 5:41 János 5:42 János 5:43 János 5:44 János 5:45 János 5:46 János 5:47
János 5:21 – A Fiú megeleveníti azokat, akiket akar
Kiemelkedő gondolat: Jézus az Atya hatalmának közvetítője, aki ugyanazt a teremtő és életadó jogot hordozza magában, mint az Atya. A feltámadás és az élet intézményét azonos természetűek és egységes akaratúak tartják fenn, így Krisztus a megígért élet ezüst láncolatának központi alakja.
Környezet és szövegkörnyezet
A szöveg a János evangéliumában található, ahol Jézus a vasárnapi vita közepette enged részleteket a feltámadás és az élet hatalmáról. A szakasz gyakran tárgyalja a testi és lelki élet viszonyát, valamint azt, hogy ki kapott kegyelmet és ki van fegyelmezve az isteni döntés megfelelő keretében. A mondat hangsúlyozza, hogy az Atya és a Fiú hatalma szent egységben működik: amit az Atya feltámaszt, azt a Fiú is ki tud adni, és ezt a döntést annak tulajdonítja, akinek akarata szerint élet támad és hal meg.
Lényegi értelmezés
A 21. vers a teremtő szeretet és isteni szuverenitás egyesítését fejezi ki. Jézus kijelenti: az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti őket; ugyanúgy a Fiú is megelevenít azokra, akiket akar. Ez nem csupán erősen megfogalmazott hatalom, hanem a kegyelem és elhívás közösségéről szól: Jézus nem mindenkit kényszerít életre, hanem azokat élteti, akiket szeretettel meghívott.
Ötletek a dogmatikai megértéshez
Szövegbeli kapcsolatok
Jézus az élet eredetét és forrását közvetíti: vele és a Fiú által érünk el az Atya ölelésébe. Kapcsolódó gondolat a következő helyeken olvasható: a mennyei Atya élete és a Fiú által történő ítélet is egyetemes, ugyanakkor személyes felelősséget is hangsúlyoz.
Kereszthivatkozások
- János 11:25–26: Jézus magának tulajdonítja az élet és a feltámadás jogát; az élet ajándéka és megtapasztalása Krisztusban zajlik.
- Róma 8:11: A Szentlélek által élő bennünk is megnyilatkoztatja az élet hatalmát, amely a Fiú akaratán keresztül kerül betöltésre.
- János 14:6: Jézus mint az út, az igazság és az élet közvetlen garanciája; az Atyával való egység koherenciája mutatkozik meg benne.
Gondolkodtató kérdések
1) Milyen körülmények között érkezik élet azokra, akikről úgy gondoljuk, hogy későbbieket tenné? 2) Hogyan látható meg atyai akarat és a Fiú akaratának összhangja a mindennapi hitünkben? 3) Miben mutatkozik meg a kegyelem szabad döntésünkben?
Összegző gondolat
János 5:21-ban a feltámadás és az élet hatalma nem emberi teher, hanem istentiszteletben és szeretetben megbízható valóság. A Fiú az Atyával közösen áll az élet forrásánál, és azokat adja meg nekik, akiket akar. Ez a gondolat megnyugvást és bizalmat ad az olvasónak: Isten hatalma és szeretete összefonódik, és Krisztus által megélt élet ajándéka elérhető mindazok számára, akiket az élő Isten szeretetből közel hív.
Fontos megjegyzés a hosszú idézetekről: Mathew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke egyedi megközelítései alapján a hangsúly a hatalmi egység és a kegyelem közösségén van, különös tekintettel a Fiú személyes szerepére az Atya akaratának végrehajtásában. E három kommentátor közül idézett kifejezések csak rövid, pontos megállapításokra utalnak, amelyek összhangban vannak a fentebb összefoglaló értelmezéssel.
KAR fordítás alapján