Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 5:1 János 5:2 János 5:3 János 5:4 János 5:5 János 5:6 János 5:7 János 5:8 János 5:9 János 5:10 János 5:11 János 5:12 János 5:13 János 5:14 János 5:15 János 5:16 János 5:17 János 5:18 János 5:19 János 5:20 János 5:21 János 5:22 János 5:23 János 5:24 János 5:25 János 5:26 János 5:27 János 5:28 János 5:29 János 5:30 János 5:31 János 5:32 János 5:33 János 5:34 János 5:35 János 5:36 János 5:37 János 5:38 János 5:39 János 5:40 János 5:41 János 5:42 János 5:43 János 5:44 János 5:45 János 5:46 János 5:47
János 5:23 — A Fiú tisztelete az Atyát tisztelik-e
Jézus egyértelműen kimondja, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint tiszteli az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli; mindkettő elválaszthatatlan kötelékben áll az Istenség egy személyében, és a küldő Atya által nyilatkoztatott megváltó küldetése összhangban áll a mennyei hatalom kiadásával.
Litteráriai kontextus
A szöveg a János evangéliumában a tanúvallomások és a bizonyításidőszak közepén hangzik el, ahol Jézus felhívja a hallgatóság figyelmét a tanítások hitelességére és az Atyával való egységre. Ebben a kontextusban a „tisztelni” szó nem csupán tisztelet jeleit jelenti, hanem az engedelmességet, a hitet és a hívő élet középpontját is maga mögött hordozza. A szöveg hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatók megértsék: Jézus a mennyei Atya küldöttje, és viseli az isteni hatalmat, amelyet az Atya rá ruházott.
Teológiai jelentőség
A kijelentés középpontja az egylényegűség és az egyesség összhangja: a Fiú tiszteletben része az Atya tiszteletének. Aki megtagadja a Fiút, az a küldő Atyát is megtagadja, mert Jézus és az Atya közötti égi egység mértéke és személyi identitása összetartozik. Ez a mondat hangsúlyozza a kenyéretőkész és megváltói küldetést, amely Isten üdvtervének középpontjába kerül, és ezzel megközelíti a hívőt a meghíváshoz, hogy hinni, hallgatni és engedelmeskedni kell.
Keresztény kapcsolatok az írásban
Magyarázat: Ezek a kapcsolatok kimutatják, hogy Jézus személye és küldetése egy olyan Isten-ember kapcsolaton keresztül értelmezhető, amelyben a hit által az Atyával való közösség állandó módon megnyilvánul.
Gondolatébresztő kérdések
Következtetés
A János 5:23 arra hív, hogy Isten egységét és Jézus megváltói küldetését személy szerint is elfogadjuk. A Fiú tisztelete nem ellensége, hanem kulcsa a teljes Atya-tiszteletnek: aki Jézusban látja az Atyát, az élő hitben jár. A hallgatókat és olvasókat arra ösztönzi, hogy legyenek hittel és engedelmességgel részesek e közösségben, amely által Isten dicsősége és kegyelme megnyilvánul.
Rövid keresztutalások
- Kolossé 3:17: Mindennapi cselekedeteidben Krisztus nevét hívod segítségül, az Atya dicsőségére.
- János 14:9–11: Jézus mint az Atya látható képe; az Ő személye a mennyei Atya kijelentése.
- János 8:28–29: A Fiú az Atya akaratát cselekedve nyilvánítja ki az emberek előtt.
Megjegyzés a szerzők idézetéről: A szöveg megfogalmazásában és értelmezésében az alábbi közismert, középkori közkinccsé vált kommentárok gondolatvilágát figyelembe véve született összefoglaló: Matthew Henry nyomán az Atya és Fiú közötti egység hangsúlyos; Albert Barnes részletezi a tisztelet megnyilvánulásait; Adam Clarke pedig a küldetés és hatalom összefüggésére világít rá. Ezek közül az idézetek rövid kivonatait a szövegben meg is jelenítjük, ha relevánsak. (Figyelem: a bekezdésekben használt idézetek röviden idéződnek; teljes szövegük jelen formában nem kerül közlésre.)