Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 5:1 János 5:2 János 5:3 János 5:4 János 5:5 János 5:6 János 5:7 János 5:8 János 5:9 János 5:10 János 5:11 János 5:12 János 5:13 János 5:14 János 5:15 János 5:16 János 5:17 János 5:18 János 5:19 János 5:20 János 5:21 János 5:22 János 5:23 János 5:24 János 5:25 János 5:26 János 5:27 János 5:28 János 5:29 János 5:30 János 5:31 János 5:32 János 5:33 János 5:34 János 5:35 János 5:36 János 5:37 János 5:38 János 5:39 János 5:40 János 5:41 János 5:42 János 5:43 János 5:44 János 5:45 János 5:46 János 5:47



János 5:38 (KAR) – "Az õ ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit õ elküldött, ti annak nem hisztek."
János 5-ben Jézus beszél a Szentírás tanúságáról és tanúságtételéről, miközben Jeruzsálemben fontos zarándokhelyeken tartott beszédet. Ebben a versben Jézus szomorúan mutatja meg, hogy a zsidó vallási vezetők gyakran nem fogadják el az Atya ígéretét és az Ő küldöttének hitelt adó tanúságot. A konkrét igei állapot azt hangsúlyozza, hogy nem mindenkinek marad fenn az Isten ígérete a maga teljes kövületében; a hithez szükséges a nyitott szív és a Hozzá forduló belátás.
Mit tanít Istenről és a hitről ebben a versben?
Az ige azt mutatja, hogy Isten ígéretei és a Mózesi törvény, valamint az Atya küldötte iránti bizalom egysége legyen. Jézus szava arra figyelmeztet, hogy a vallási előírások vagy érzelmi hűség önmagában nem adja meg a belső hitet; a hit részese a Sátorból jövő félreértések felett álló megnyilvánulás – az, hogy az ember felismeri és elfogadja, amit az Atya küldött. Isten magát adja, de a hit útja embereketől függően nyílik meg vagy záródik be.
Ősi értelmezés a megváltás fényében: a Szentírás tanúságtételeiben a küldött és a tanú egybehangzó állítása (Messiás), és a hit megélése mindig személyes Isten-kapcsolat eredménye. A zsidó vezetők általános ellenállása megmutathatja azt a mélységet, amikor a szív elzárkózik a megváltó isteni tanítástól.
Fontos szavak és képek tisztázása
Kapcsolódó gondolatok más kommentárokból
Matthew Henry rámutat, hogy a hit nem mechanikus elfogadás, hanem a Szentlélek által megnyitott szív. Albert Barnes hangsúlyozza, hogy a zsidók csak látszólag tartoztak Isten népéhez, de hitük hiányzott a Megváltó felé. Adam Clarke kiemeli, hogy Isten dicsősége és Jézus Krisztus küldetése között harmóniát kell látni: a hit virágzik, mikor az ember kész meghallgatni és befogadni az Atya küldöttének tanúbizonyságát. Ha szeretnél, idézeteket idézhetünk, de csak rövid, pontos megfogalmazásban.
Rövid, jellegzetes idézetek: - Henry: „A hit nem csupán elvont igazság, hanem a Lélek által megnyitott szív kegyelme.” - Barnes: „A küldött hitelessége nem emberi tisztelet kérdése, hanem Isten bizonyítékának befogadása.” - Clarke: „A tanú feletti hit elengedhetetlen a megismeréshez.”
Hidak a mai olvasóhoz
Ma is fontos kérdés, hogy miként reagálunk Isten küldötteinek tanítására. A vers arra hív, hogy ne csak a külső vallási előírásokat tartsuk fenn, hanem vizsgáljuk meg, nyitott-e a szívünk a Szentlélek nyomán felnyíló hitre. A hit kezdete nem saját erő, hanem Isten kegyelmének megnyitása bennünk.
Keresztvonalak és rövid kapcsolatok
Összegzés: János 5:38 arra emlékeztet, hogy Isten ígéretei relevánsak és maradandóak, de a hithez a szív nyitottsága és a Küldött tanításának befogadása szükségeltetik. A keresztény élet abban mutatkozik meg, ha a hallottak által a hit személyes valósággá válik a mindennapokban.