Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 5:1 János 5:2 János 5:3 János 5:4 János 5:5 János 5:6 János 5:7 János 5:8 János 5:9 János 5:10 János 5:11 János 5:12 János 5:13 János 5:14 János 5:15 János 5:16 János 5:17 János 5:18 János 5:19 János 5:20 János 5:21 János 5:22 János 5:23 János 5:24 János 5:25 János 5:26 János 5:27 János 5:28 János 5:29 János 5:30 János 5:31 János 5:32 János 5:33 János 5:34 János 5:35 János 5:36 János 5:37 János 5:38 János 5:39 János 5:40 János 5:41 János 5:42 János 5:43 János 5:44 János 5:45 János 5:46 János 5:47
János 5:22 (KAR) – "Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta."
A szöveg Jézus beszédének kontextusában hangzik el, mikor a Zsidók közönséghez, illetve a vallási vezetőkhöz fordul. A cselekmény arról tanúskodik, hogy Isten nem személytelenen, hanem a Fiúban jelent meg és adta át az ítélet jogát. Jézus itt közvetlenül az Atya és a Fiú közti rendkívüli felelősségmegosztásra mutat rá: a teljesbírói hatalom a Fiúra hárul, aki bennfoglalt módon az Atya akaratát végrehajtja. Ez nem jelenti a Földön járó emberek feletti megalomán hatalmat, hanem azt, hogy a végső ítélet igazságos és összhangban áll az Atya szándékával.
Főbb értelmezési vonalak
– Közvetlen viszony: az Atya ítéleti jogának átruházása a Fiúra jelzi a háromságban lévő egységet és a megváltás tervének egységét. Ítélet a Fiú által nem ürügy a büntetésre, hanem annak igazságos és helyes véghezvitele.
– Igazságosság és kegyelem: a döntés közvetítője a Fiú, aki tanúságot tesz az Atya jóságáról és igazságosságáról. A kegyelem és az ítélet rendezett kapcsolatban áll egymással a Krisztusban adott üdvösség tervében.
Két-három kiemelt téma
Kapcsolódó igei összefüggések
– János 3:17-19: A Fiú eljövetele a világ megmentésére és a világ ítéletének megállapítása nélkül annak kedvező útjára. A kapcsolódó gondolatok: a ráismerés és a hit az ítélet felől.
– János 12:31-32: A világ ítéletének megindulása a Fiú halála és feltámadása által; Jézus elvezi, hogy az én dicső számosággal jön elkövetkező sorsokra.
– Róma 2:16: Isten ítélete nyilvános és az ember cselekedetei alapján történik a zárt szívűek és nyitott szívűek között; ugyanennek a gondolatnak különös aktualitása a Fiúban hozott ítéletnél.
Gyakorlati elmélkedés
Mit jelent számunkra ma ez a kijelentés? A hangsúly a hitre és a tiszta ismeretre helyeződik: a Fiúról szóló bizonyságtétel nem félelemre, hanem bizalomra hív. Ha Jézus az Atya ítéletét végzi, akkor az az életet, megbocsátást és igazságot ígér, nem büntetést. Így a hívő életének középpontja a Krisztusba vetett hit, amely megnyitja a kaput az örök életre.
Rövid záró összegzés
A mondat azt fejezi ki, hogy a végső bírói jog az Atya és a Fiú közös hatalmában van, és ezt Jézus útján végzik. Ez a gondolat megnyugtatja a hívőt: Isten igazsága a Fiúban nyilvánul meg, aki kegyelmet nyújt mindazoknak, akik hisznek benne.
Elérhető megjegyzések
Kiemelten idézett gondolatok: “Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (KAR)