Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 5:1 János 5:2 János 5:3 János 5:4 János 5:5 János 5:6 János 5:7 János 5:8 János 5:9 János 5:10 János 5:11 János 5:12 János 5:13 János 5:14 János 5:15 János 5:16 János 5:17 János 5:18 János 5:19 János 5:20 János 5:21 János 5:22 János 5:23 János 5:24 János 5:25 János 5:26 János 5:27 János 5:28 János 5:29 János 5:30 János 5:31 János 5:32 János 5:33 János 5:34 János 5:35 János 5:36 János 5:37 János 5:38 János 5:39 János 5:40 János 5:41 János 5:42 János 5:43 János 5:44 János 5:45 János 5:46 János 5:47
János 5:41 (KAR) – Dicsõséget emberektõl nem nyerek
Egyszerű üzenet a versegyenesítésben: Jézus kijelenti, hogy nem fogad el dicséretet vagy elismerést az emberektől, mert az igazi dicséret Istentől származik, és csak Istennek lehet teljes joga felhívni vagy megítélni a szívünket.
Kontextus és hátter
A szöveg a János evangéliumának 5. fejezetébõl származik, ahol Jézus a jeruzsálemi zsinagógában töltött látogatókkal beszél, beszéde célozza azokat, akik a jogi és társadalmi elismerésre vágynak. Ebben a szakaszban Jézus kiemeli, hogy őt nem az emberek dicsérik, hanem hogy az Atya lépésében és a tanításában szól hozzánk. A hangsúly az önbizalomra és a hatalomra irányul, amelyet Istentől kapott, nem pedig az emberi elismerés alapján formálódik.
Interpretációs megfigyeléseket
Rövid tematikus vázlat
Hivatkozások és kapcsolódó szövegek
1) János 7:18 – Aki önmagát dicséri, annak dicsérete hiányzik; aki viszont Istent dicséri, annak felfedi a forrása.
2) Galata 1:10 – Az emberek előtt való véleményezés helyett Isten kegyelmének hirdetése legyen a vezérvonal.
3) Róma 2:29 – A belső körülmények és az Isten lélekkel végzett művelete számít, nem a külső címkék.
Korábbi gondolkodói hangok (rövid, releváns összegzés)
Matthew Henry feljegyezte, hogy a dicséretből származó önbizalom gyakran befolyásolja a hitet. Albert Barnes hangsúlyozta, hogy Krisztus a mennyei Atya tekintélyét tükrözi, és az emberek elismerése csak másodlagos. Adam Clarke pedig rámutatott, hogy a természetes emberi dicséret hamis fényben tüntetheti fel a dolgokat, míg Isten dicsérete tisztítja a szándékokat.
Megjegyzés: A fenti idézetek rövid összegző megjegyzések Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke műveiből származó közvetlen megfogalmazásokat idéznek, de a pontos idézetek rövidített formában használatosak a magyarázat érdekében.
Gyakorlati következtetés
Ha keresed a hiteles megerősítést, tedd ezt Istentől; használd fel az emberek elismerését motivációként a hit tanításának terjesztésére, de ne engedd, hogy a külső dicséret irányítson. A Krisztushoz vezető út nem az emberek dicsérete, hanem az Atya akaratának megértése és követése.