Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 16:1 Lukács 16:2 Lukács 16:3 Lukács 16:4 Lukács 16:5 Lukács 16:6 Lukács 16:7 Lukács 16:8 Lukács 16:9 Lukács 16:10 Lukács 16:11 Lukács 16:12 Lukács 16:13 Lukács 16:14 Lukács 16:15 Lukács 16:16 Lukács 16:17 Lukács 16:18 Lukács 16:19 Lukács 16:20 Lukács 16:21 Lukács 16:22 Lukács 16:23 Lukács 16:24 Lukács 16:25 Lukács 16:26 Lukács 16:27 Lukács 16:28 Lukács 16:29 Lukács 16:30 Lukács 16:31



KAR fordítású Lukács 16:21 – Fenyegető nyomorúság és a magukban rejlő igazság
Fő interpretív pont: A gazdagnak átadott lakomáról szóló esztétikai képpel Jézus a gazdagság élményének belső ürességét és a szegények kiáltásának morális súlyát állítja szembe. A szöveg nem pusztán a vacsoráról beszél, hanem a lélek éhségéről: a morzsák iránti vágyszomj és az ebek által nyalogatott sebek a hitetlen és önhitt élet következményeit jelzik. A történet a lelki felismerést hívja elő: akinek nincs meg Istenhez fűződő kapcsolatban való bizodalma, annak minden vágya üres marad, és csak a külső körülmények tudják borzolni az önérzetet.
Írási kontextus és költői eszközök
A parabolikus szöveg Jézus aki a gazdag és a Lázár történeteit váltogatja, arra ébreszt, hogy a gazdagság által felépített merev fal nem adhat való megváltást. Ebben a jelenetben a morzsa és az ebek boldogtalan együttműködése a széthúzás és a megelégedetlenség jelképei: a gazdag étkezése már csak a közelség és a kényelem látszatát kínálja, de belül üresség van. A részlet a Lukács által használt társadalmi ellentéteket is kiemeli: a társadalmi helyzetek és a lelki szükségletek összetettségét mutatja be.
Teológiai jelentőség
Jézus itt nem csupán a szegények szenvedéséről beszél, hanem a végső ítélet és az Emberfia dicsőségének napját előrevetítő figyelmeztetésről: az igazi lakoma az istenfélő hívők végső oázisa. A morzsák iránti vágy az egyszerű hitre utalhat: még ha valaki külsőleg a vallásosságot követi is, ha belső kapcsolat nélkül marad Istennel, akkor az ígéret ívét nem érinti meg igazán a kegyelem.
Keresztény irodalmi kapcsolatok
- Máté 5:6 beszél a jóllakott lelki éhezésről és a joggal megízlelt ígéretet. Ez a gondolat az ígéretek telítettségét hangsúlyozza, amely túlmutat a földi lakomán. Hivatkozásban csak a lényegi tartalmat idézzük.
- János 6:35, 48–51 a Krisztusban található kenyérről szóló beszéden keresztül a mennyei lakomát mutatja be, ahol az igaz hit „örök kenyérrel” táplálkozik. A gazdagság kísértése itt jelen van, de Jézus az igazi szükségletet kínálja.
- Jakab 2:5 a gazdagokra hívő figyelmeztetés: az Isten ígérete a gyöngéd szívűeké, és a felebarát iránti kegyelem fontos mérce. A párbeszédben a társadalmi különbségek semmiképp sem törölhetik el a mennyei jutalmat.
Gondolkodtató kérdések
Konklúzió
A történet arra hív, hogy ne a földi beteljesülést keressük a vallásosságban, hanem Istent személyesen. A morzsák nem elégítik ki a lelket; Krisztus az igazi kenyér, amely kielégíti a mély éhséget. A hit egyszerre személyes hívás és társadalmi felelősség: a kegyelem növekvő fényében élni, hogy ne csak szemrehányó arc legyen a gazdagság, hanem szolgáló szív, amely Krisztusban talál otthonra.
Historikus idézetek (rövid, pontos megjegyzés)
A szerzők ebben a tartalomban a korábbi klasszikus kommentárokból kölcsönzött gondolatokat összegzi, hogy a szöveg mélyebb rétegeit megvilágítsa. Itt az idézetek pontos szövegei tömören a következők lehetnek, melyek röviden tükrözik a morzsák és a kutatás összefüggéseit: „...a morzsák iránti vágy” és „az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.”