Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 16:1 Lukács 16:2 Lukács 16:3 Lukács 16:4 Lukács 16:5 Lukács 16:6 Lukács 16:7 Lukács 16:8 Lukács 16:9 Lukács 16:10 Lukács 16:11 Lukács 16:12 Lukács 16:13 Lukács 16:14 Lukács 16:15 Lukács 16:16 Lukács 16:17 Lukács 16:18 Lukács 16:19 Lukács 16:20 Lukács 16:21 Lukács 16:22 Lukács 16:23 Lukács 16:24 Lukács 16:25 Lukács 16:26 Lukács 16:27 Lukács 16:28 Lukács 16:29 Lukács 16:30 Lukács 16:31



Lukács 16:8 – KAR fordítás értelmezése
A történetben Jézus a hamis sáfár példabeszédét adja elő. A sáfár, aki ügyeskedő módon dolgozta fel lakóinak erőforrásait, dicséretet kap az Úrtól azért, mert eszes volt. A hangsúly azonban nem az erkölcsi megjátszáson van, hanem azon, hogy a világias bölcsesség gyakran hatékonyabb eszköz a célok eléréséhez, mint a nyílt őszinteség. A KAR fordítás ezt a paradoxont így adja vissza: az úr dicséri a sáfárt „mert eszesen cselekedett”, mert a világ fiai eszesebbek saját nemükben. Ezzel Jézus arra hívja fel a hallgatók figyelmét, hogy mindennapi bölcsesség és előrelátás értékes lehet Isten népének feladatában is, s hogy a hívőknek is tanulniuk kell ezekből az útmutatásokból, hogy a mennyei célokat szolgálják.
A versek a fejezet kontextusában
A Lukács 16 fejezete a gazdag és a szegény párbeszédétől a sáfár példázatán át sokat forgatja a vagyoni viszonyok etikai dilemmáit. A 8. vers a sáfár üdvözítő értékelését adja meg, amely meglepő: az úr elismeri a sáfár pragmatizmusát, aki előre látó és hatékony tetteivel készül a jövőre. Jézus ezt használja fel tanításként, hogy a hívők hamis világoság helyett inkább az isteni célok érdekében legyenek okosak és felkészültek.
A fő szemléleti tanulság
Az üzenet többes szinten értelmezhető: először is rámutat arra, hogy Isten népe nem szellemileg csökkent értékű, hanem kötelezett a földi életben is bölcsen cselekedni. Másodszor pedig, hogy a pogány biztonsághoz és az üzleti előrelátáshoz hasonlóan a hit követőjének is használni kell az eszét jó célokra. S úgy is érthető, hogy a világ látszólagos bölcsessége sokszor erősebbnek látszik, mint a hit bátorsága; ezért tanít Jézus, hogy a tanítványok vigyázzanak, hogyan használják értelmi erejüket a mennyei adományok érvényesítésére.
Kapcsolódó bibliai gondolatok
Rövid magyarázat a kapcsolatokra: a sáfár történetében megjelenő előrelátás és a jó cél elérése a hívőknél is érvényes érték lehet, de mindig a mennyei elhívás szolgálatában. A szeretet, az igazság és a felelősség egyszerre legyen jelen a használatban, nehogy a módszer koszos legyen.
Összegzés
A Lukács 16:8 a hívő és a világ között zajló belső feszültséget mutatja: a világoság fiai is lehetnek eszesek, de a keresztény értékek szerint a bölcsességnek Isten dicsőségére kell irányulnia. A versek felhívása, hogy éljünk okosan, de mindig a mennyei elhívásra tekintve, kiemeli a hit gyakorlati oldalát és a felelős állhatatosság fontosságát.
- Matthew Henry idézhető összegző megközelítése: „A sáfár értelmes cselekedete – nem az igazságtalanság dicsérete, hanem a földi bölcsesség használatának felismerése a mennyei célnak megfelelően.”
„A benne szereplő okos rész a földi dolgokban világos gondolkodást követel tőlünk.”
„A világ bölcsessége és a hit bölcsessége külön utakon jár, mégis tanulhatunk belőlük, hogy éber legyen a hitünk célja.”