Lukács 20:29 (KAR) – A hét testvér

Az ige előtt Jézus Pásztorok és tanítványok kísértéséről beszél, amikor a zsidó vallási vezetők kérik tőle a feltámadás tanát. Ez a történet a végrendeleti szokásokról és az üdvösség jövőbeli természetről ad megvilágítást. A szöveg röviden arról szól, hogy hét testvér egymás után, sorban veszi feleségül ugyanazt a nőt, ám mindnyájuk halála után nem adhat gyermeket, így kiáll a kérdés: ki lesz a felesége a feltámadáskor?

A szöveg azonnali beállítása

Ez a mondat a Lukács evangéliumának egy olyan része, amely a feltámadás kérdését vizsgálja. A hét testvér példázata az emberi teremtés utáni családi kapcsolatok és a múlandó világ mintáját állítja szembe a mennyei újjászületéssel és az Istennel történt kapcsolattal. Az idézet hangsúlyozza, hogy itt a földi élet törvényei és a testi vérségi kötelékek nem érvényesek a feltámadás után. A hangsúly Jézus által kerül megfogalmazásra: Isten országában nincsenek halandó földi elrendezések, mert a feltámadáskor mindenki Isten gyermekévé lesz.

Amit ez a szöveg feltár Istenről és hitről

- Isten nem kötődik a földi családi viszonyokhoz a dicsőség koronájában: a feltámadásban közösség lesz közelebb, mint a vérségi kötelékek. - A hit nem a jelenlegi élet megmunkált szabályai szerint működik, hanem Isten nagy transzcendentális tervének fényében értelmezendő. - A hangsúly a személyes Isten-kapcsolatban van: Isten atyai szeretete minden hívő részére nyitott és személyre szabott.

Fontos szavak és képek tisztázása

• Feleség – itt a földi házasság intézményének képe, amely a halandóság és a családi történelem kereteit mutatja; a feltámadásban e keretek felértékelődnek vagy felülmúlódnak.
• Feltámadás – az örök életre való átalakulás állapota, amelyben Isten országa teljes valójában bomlik ki.
• Testvér – a közösségi identitás és Isten gyermekeinek egysége a mennyei közösségben, nem a földi rokonság alapján.

Kapcsolódó igei világok

1) Máté 22:30 – a feltámadás utáni állapot és a földi életre vonatkozó megszokások felfüggesztése; a mennyei élet más természettel működik. Emlékezteti: a korábbi házasságok nem meghatározók.

2) 1 Korintus 15 – a test–lélek megújulásának sarka: Krisztus feltámadása az üdvösség alapja; ez adja a feltámadás biztoságát és értelmét.

3) János 3:3 – újjászületés szükségessége a mennyei ország megértéséhez; a helyes szemlélet növeli a hitet és az közösséget Istenhez.

Gyakorlati alkalmazás – ma mit üzen ez a rész?

• Hittel és reménnyel tekintsünk a mennyei jövőre, amelyben Isten családjának tagjaivá leszünk a Krisztusban.
• Ne ragaszkodjunk kizárólag földi keretekhez vagy emberi rendszerekhez; a hit a mennyei igazságokat tekinti mércének.
• Éljünk közösségben Isten-gyermekként, hogy az önzés helyett a szeretet és egység legyen jellemző a gyülekezeti életre.

Az írás a meggyőződés természetét érinti: Isten hatalmas tervét nem a földi kapcsolatok korlátozzák, hanem átvezeti az embert egy teljesebb, örök kapcsolatba az Atyával.

Megjegyzések a klasszikus értelmezők szerint:

Matthew Henry (idézetkör, rövid): „A feltámadásban a test és a lélek egésze megújul, és a földi házassági kötelékek nem maradnak meg úgy, mint a jelenben.”

Albert Barnes (idézetkör, rövid): „A földi mintázatok megszűnnek, mert Isten országa más módozata szerint élünk.”

Adam Clarke (idézetkör, rövid): „A mi vigaszunk az, hogy a fenntartó erő az isteni hatalom; a mennyben minden új formát ölt.”

Összegzés: A történet arra mutat rá, hogy a feltámadáskor Isten országában a földi elrendezések elvesznek, és Isten gyermekei közösségessé válnak Vele és egymással a betelkedő öröklétben. A hit által elnyerjük ezt a reményt, amely meghaladja a földi élet korlátait.