Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 22:1 Lukács 22:2 Lukács 22:3 Lukács 22:4 Lukács 22:5 Lukács 22:6 Lukács 22:7 Lukács 22:8 Lukács 22:9 Lukács 22:10 Lukács 22:11 Lukács 22:12 Lukács 22:13 Lukács 22:14 Lukács 22:15 Lukács 22:16 Lukács 22:17 Lukács 22:18 Lukács 22:19 Lukács 22:20 Lukács 22:21 Lukács 22:22 Lukács 22:23 Lukács 22:24 Lukács 22:25 Lukács 22:26 Lukács 22:27 Lukács 22:28 Lukács 22:29 Lukács 22:30 Lukács 22:31 Lukács 22:32 Lukács 22:33 Lukács 22:34 Lukács 22:35 Lukács 22:36 Lukács 22:37 Lukács 22:38 Lukács 22:39 Lukács 22:40 Lukács 22:41 Lukács 22:42 Lukács 22:43 Lukács 22:44 Lukács 22:45 Lukács 22:46 Lukács 22:47 Lukács 22:48 Lukács 22:49 Lukács 22:50 Lukács 22:51 Lukács 22:52 Lukács 22:53 Lukács 22:54 Lukács 22:55 Lukács 22:56 Lukács 22:57 Lukács 22:58 Lukács 22:59 Lukács 22:60 Lukács 22:61 Lukács 22:62 Lukács 22:63 Lukács 22:64 Lukács 22:65 Lukács 22:66 Lukács 22:67 Lukács 22:68 Lukács 22:69 Lukács 22:70 Lukács 22:71
Szemléletes értelmezés: Lukács 22:69 (KAR)
Értelmező mondat: Mostantól fogva ül az Emberfia az Isten hatalmának jobbja felől.
Környezet és összefüggés: E vers a Jézus elleni vallási vezetők kérdésére adott válasz részlete. Jézus felteszi, hogy a Megváltói pozíció nem a földi dicsőség és hatalom útján, hanem Isten előtt megváltozza a helyzetet: az Emberfia Isten jobbjára ül, ami a hatalom, az ítélet és a közvetlen jelenlét kifejezése. Lukácsnál ez a mondat a szenvedés utáni dicsőségről szóló tanítást kapcsolja a megpróbáltatásokkal, s végső soron a Királyság igénylésének megértéséhez visz.
Interpretációs megfigyelések: - Jézus úgy beszél, mint aki már uralkodik, bár még a szenvedés és a halál völgye előtt áll. A „jobbja felől” kifejezés a magasabb fokú authorityt és befogadó jelenlétet jelzi. - A mondat az Újszövetségi kor közösségének reményét hangsúlyozza: Isten dicsősége és az ítélet már a jelenben megkezdődik, nem csupán a végső jövőben. - A találkozókon keresztül megjelenik a hitbeli identitás: Jézus nem földi trónuson, hanem Isten krisztusi jelenlétében uralkodik.
Fő gondolatokra koncentráló rövid áttekintés:
Keresztreferenciák és magyarázatok: - Jézus a mennyei dicsőségre utal a Fil. 2:9–11 jellegű gondolkodás máig hatású összefüggésében, amikor az alázatra és az Istennel való egységre hív. A jobbkéz jelképe a végleges hatalmat és dicsőséget fejezi ki, amely Jézus Krisztusban nyilvánul meg a keresztségben és feltámadásban. - ApCsel 7:55–56 esetében megjelenik az üdvösség végső állomásának képe, ahol az Emberfia az Isten jobbján ül, és a hitetlenek ítélete bontakozik ki. - 2 Tim 4:1 és Zsid 8:1 a mennyei Magasságban elfoglalt hely és a mennyei közvetítő hatalom értelmezését erősíti, amely a földi történést értelmi keretbe foglalja.
Gyakorlati következtetések: - A hitben bízó keresztény megértése szerint a hatalom és főhatalom nem földi érdekek szolgálatába állított uralom, hanem Isten akaratának véghezvitele a világ különböző helyzetében. - A szolgálatra hívásban az uralkodás jellemzője a szolgálat, az alázat és a hívő közösségben való részvétel.
Rövid összegzés: Lukács 22:69 arról tanít, hogy Jézus Krisztus már most a mennyei hatalom jobbján áll, és ezzel megalapozza a tanítványok számára a hitben való hitél, a közösségi felelősségvállalást, valamint a Krisztus-követő élet reményét a szenvedés közepette is.
Kapcsolódó igeversek rövid magyarázattal: - Fil. 2:9–11 — Jézus alárendelt voltát dicsőséges felmagasztalás követi; ez a jobbján ülő képlet összhangban van az alázat és az isteni dicsőség egységével. - ApCsel 2:33 — Krisztus felmagasztalása és az Isten jobbján való ülés jelei a pünkösdkor és az egyház növekedésében. - Zsid 1–2 fejezetek — a Fiú Istenségének és hatalmának kifejezése, majd az üdvösség finishing ösztönzése.