Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Máté 20:1 Máté 20:2 Máté 20:3 Máté 20:4 Máté 20:5 Máté 20:6 Máté 20:7 Máté 20:8 Máté 20:9 Máté 20:10 Máté 20:11 Máté 20:12 Máté 20:13 Máté 20:14 Máté 20:15 Máté 20:16 Máté 20:17 Máté 20:18 Máté 20:19 Máté 20:20 Máté 20:21 Máté 20:22 Máté 20:23 Máté 20:24 Máté 20:25 Máté 20:26 Máté 20:27 Máté 20:28 Máté 20:29 Máté 20:30 Máté 20:31 Máté 20:32 Máté 20:33 Máté 20:34



A Máté 20:12 interpretációs pontja (KAR fordításban)
Fő értelmezési pont: Jézus példázatában a munkások közül többen a nap során kaptak fizetséget, de a korábban érkezők és a későn érkezők is egyenlő bért kaptak, ami a kegyelem hatalmát és Isten határtalan irgalmát hangsúlyozza: Isten nem a munka mennyiségét, hanem az ajándékot mér(?) fel.
I. Irodalmi-kontextuális keret
A példázat a Matthew 20-ban végzett narratívában a szőlőmunkások vasárnapi semmilyen értelmezés nélkül megfogalmazott panaszára válaszol. A munkások reggel, délben, délután és az utolsó órában is felvették a munkát, de a goaI mesterség véget végén mindenkinek ugyanaz a bér adottatik. A szöveg középpontjában az isteni kegyelem és igazság értelmezése áll: Isten szívét és ítélőképességét felülmúlja az emberi mérce.
II. Teológiai jelentőség
Az él ez a részlet rámutat arra, hogy Isten kegyelme szabad és gazdag ajándék, nem pedig munkaeredmény. A példázat a szentírásban gyakran előforduló témákat érinti: az apostolok kérdésére adott feleletben az isteni igazság túlmutat az emberi logikán. A KAR fordításban idézett mondat rámutat arra, hogy a hozzánk viszonyuló Isten nem „toborzások és százalékok” szerint osztja ki a jutalmat, hanem az ő kegyelmi akaratából adja.
III. Más szentségi összefüggések
- Máté 19:30 és 20:16 a kegyelem paradoxonát mutatja: „aki utolsókból lesz az első” és annak fordítottja. Magyarázat: Isten hívása és jutalma nem egyenlő a földi mércével.
- Római levél 9:14–16 hangsúlyozza, hogy Isten akarata szerint kegyelem és esküt megadása történik, nem emberi érdem szerint.
- Jakab 2:1–9 pedig arra figyelmeztet, hogy a részrehajlás és rangsorolás megrontja az igazságot; Isten azonban mindenkit egyaránt felhív és megkegyelmez.
IV. Gondolatokra és reflexióra vezető kérdések
V. Rövid összegzés
Az adott versek a kegyelem alapvető igazságát mondják ki: a mennyei Atya gazdag, irgalmas Tulajdonképpen nem arányosan osztja ki az ajándékokat, hanem mindenkit Krisztus által válthatóvá tesz. A vers tehát a mennyei jutalom megértését a hit által és nem kizárólag a földi munkálkodás alapján adja.
Kereszték-kapcsolatok
- Máté 19:30; Máté 20:16: a mennyei jutalom paradoxonja és az első-utolsó ellentmondásának íve. Értelmes összekötés: Isteni kegyelem felülírja az emberi rangsorokat.
- Római 9:15–16: Isten szabad döntése, kegyelemből ad és nem emberi érdemből.
- Jakab 2:1–9: tanúság a részrehajlás kockázatáról és az isteni egyenjogúságról.
Hit benned és a gondolatvillogás
Gondolatébresztő kérdések: hogyan élem meg Isten szeretetét saját munkálkodásom fényében? Megengedem-e, hogy Isten kegyelme legyen életem mozgatórugója?
Áttekintésre hasznos idézetek (Matthew Henry-, Albert Barnes-, Adam Clarke-k részek):
— Adam Clarke: "A mennyei hazugság és a földi bér mércéi között ég és föld az ígéret." (rövid összefoglaló, idézett jellegű tartalmi megjegyzés a közös kommentári hagyományból)
— Albert Barnes: „Isten kegyelme nem munka eredménye; az ajándék ingyen van.”
— Matthew Henry: „Az Isten kegyelme hatalma könnyen felülmúlja az emberi elméletet.”