Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
2 Mózes 1 2 Mózes 2 2 Mózes 3 2 Mózes 4 2 Mózes 5 2 Mózes 6 2 Mózes 7 2 Mózes 8 2 Mózes 9 2 Mózes 10 2 Mózes 11 2 Mózes 12 2 Mózes 13 2 Mózes 14 2 Mózes 15 2 Mózes 16 2 Mózes 17 2 Mózes 18 2 Mózes 19 2 Mózes 20 2 Mózes 21 2 Mózes 22 2 Mózes 23 2 Mózes 24 2 Mózes 25 2 Mózes 26 2 Mózes 27 2 Mózes 28 2 Mózes 29 2 Mózes 30 2 Mózes 31 2 Mózes 32 2 Mózes 33 2 Mózes 34 2 Mózes 35 2 Mózes 36 2 Mózes 37 2 Mózes 38 2 Mózes 39 2 Mózes 40Verse
2 Mózes 12:1 2 Mózes 12:2 2 Mózes 12:3 2 Mózes 12:4 2 Mózes 12:5 2 Mózes 12:6 2 Mózes 12:7 2 Mózes 12:8 2 Mózes 12:9 2 Mózes 12:10 2 Mózes 12:11 2 Mózes 12:12 2 Mózes 12:13 2 Mózes 12:14 2 Mózes 12:15 2 Mózes 12:16 2 Mózes 12:17 2 Mózes 12:18 2 Mózes 12:19 2 Mózes 12:20 2 Mózes 12:21 2 Mózes 12:22 2 Mózes 12:23 2 Mózes 12:24 2 Mózes 12:25 2 Mózes 12:26 2 Mózes 12:27 2 Mózes 12:28 2 Mózes 12:29 2 Mózes 12:30 2 Mózes 12:31 2 Mózes 12:32 2 Mózes 12:33 2 Mózes 12:34 2 Mózes 12:35 2 Mózes 12:36 2 Mózes 12:37 2 Mózes 12:38 2 Mózes 12:39 2 Mózes 12:40 2 Mózes 12:41 2 Mózes 12:42 2 Mózes 12:43 2 Mózes 12:44 2 Mózes 12:45 2 Mózes 12:46 2 Mózes 12:47 2 Mózes 12:48 2 Mózes 12:49 2 Mózes 12:50 2 Mózes 12:51



Áttekintés: a pászka lakomája és a parancs szentsége
2 Mózes 12:46 a húsvéti kivonulás központi jelenetéhez kapcsolódik: a nyájas ítélet és a jegy, hogy az áldozatot egyetlen családban, otthon fogyasztotta el a ház népe, s a maradékot a házból sehogy sem vihették ki. A vers a közösségi ünnep ünnepélyes, de szigorú előírásait tükrözi. Olvasóként ezt a részletet érdemes úgy szemlélni, mint a nyilatkozatot a közösséghez tartozásról: Isten megóvja a közösséget a meg nem engedett módon történő étkezéstől, és hangsúlyozza a szentség és az együtt közös étkezés fontosságát.
A vers szövege a KAR fordításában
„Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.”
A fejezet összefüggéseiben
A kivonulás történetében a húsvét rítusa és a pászka-áldozatok részletei arra világítanak rá, hogy Isten nemcsak szabadít, hanem rendet is ad határozott módon az ünneplésre. A parancs arra sürget, hogy a jelképes vacsora otthon, családi közösségben történjen, és minden részlet legyen pontosan követve. Ez a pontos végrehajtás a hit és a közösségi hűség kifejeződése volt.” Fő tanulság: A közösség és a hit személyes, mégis közösségi esemény: Isten mindenben rendet és tisztaságot kíván, hogy a megszabadítás emléke élő legyen a családban és a háztartásban.
Hasonló igei párhuzamok
- A húsvéti lakomát ugyanígy egy családi egységben rendezik, és a maradékot sem vihetik ki: ez a szabályszerűség Jézus jelképes vacsorájának mögött is hasonló értékeket hordoz.
- A zsidó törvény sugallata a szentségről és a közösségi rendről más helyeken is megjelenik, például a lakomák és áldozatok részleteiben, ahol a közösség a rend szerint jár el.
Fő tanítás és alkalmazás
A parancsot nem csak higiéniai vagy étkezési előírásként érdemes érteni, hanem mint Isten oltalmazó keze annak érdekében, hogy a megváltás emléke tiszta és élő maradjon a közösségben. Az otthoni jelleg hangsúlyozza: a hit és a szentség nem egyetlen liturgiai eseményhez kötött, hanem a mindennapi élet háztartásához kapcsolódik. A családtagok közti megosztás és a szentség megőrzése egyet jelent az Istenhez való hűséggel.
Keresztutak: kapcsolódó igék és értelmezések
Röviden: a 12:46 megmutatja, hogyan kapcsolódik a megváltás ünnepe a családi közösséghez és a mindennapi hívő életéhez. A hívő számára ez a versek kettőssége – közösség és szentség – megnyitja az ígéretet az otthonokban is.
Összegzés
A mondat egyszerű, mégis mélyen megnyugtató: Isten rendet ad a közösséghez tartozó étkezéshez, és a húsvéti megemlékezés belső közösségét, családi egységét hangsúlyozza. A hívő közösség ma is ezt hangoztatja: közös hitünk otthoni és gyülekezeti szinten egyaránt élő és szent, amíg emlékszünk a Megváltóra.