Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Jeremiás 1 Jeremiás 2 Jeremiás 3 Jeremiás 4 Jeremiás 5 Jeremiás 6 Jeremiás 7 Jeremiás 8 Jeremiás 9 Jeremiás 10 Jeremiás 11 Jeremiás 12 Jeremiás 13 Jeremiás 14 Jeremiás 15 Jeremiás 16 Jeremiás 17 Jeremiás 18 Jeremiás 19 Jeremiás 20 Jeremiás 21 Jeremiás 22 Jeremiás 23 Jeremiás 24 Jeremiás 25 Jeremiás 26 Jeremiás 27 Jeremiás 28 Jeremiás 29 Jeremiás 30 Jeremiás 31 Jeremiás 32 Jeremiás 33 Jeremiás 34 Jeremiás 35 Jeremiás 36 Jeremiás 37 Jeremiás 38 Jeremiás 39 Jeremiás 40 Jeremiás 41 Jeremiás 42 Jeremiás 43 Jeremiás 44 Jeremiás 45 Jeremiás 46 Jeremiás 47 Jeremiás 48 Jeremiás 49 Jeremiás 50 Jeremiás 51 Jeremiás 52Verse
Jeremiás 23:1 Jeremiás 23:2 Jeremiás 23:3 Jeremiás 23:4 Jeremiás 23:5 Jeremiás 23:6 Jeremiás 23:7 Jeremiás 23:8 Jeremiás 23:9 Jeremiás 23:10 Jeremiás 23:11 Jeremiás 23:12 Jeremiás 23:13 Jeremiás 23:14 Jeremiás 23:15 Jeremiás 23:16 Jeremiás 23:17 Jeremiás 23:18 Jeremiás 23:19 Jeremiás 23:20 Jeremiás 23:21 Jeremiás 23:22 Jeremiás 23:23 Jeremiás 23:24 Jeremiás 23:25 Jeremiás 23:26 Jeremiás 23:27 Jeremiás 23:28 Jeremiás 23:29 Jeremiás 23:30 Jeremiás 23:31 Jeremiás 23:32 Jeremiás 23:33 Jeremiás 23:34 Jeremiás 23:35 Jeremiás 23:36 Jeremiás 23:37 Jeremiás 23:38 Jeremiás 23:39 Jeremiás 23:40
Fő értelmezési pont
Jeremiás 23:12 KAR-fordításának szemszögéből Isten ítélete olyan útmutatáson jelenik meg, amely a tévelygő vallási vezetők kezében fakad. A „sikamlós útak a setétben” képe világossá teszi: azokon járni mély veszedelem és elesés felé vezet, mert az út az Istentől való eltávoztatás következménye. Isten el akarja távolítani népét a bűn romboló következményeitől, ezért a büntetés esztendeit adja ki, hogy felébredés legyen számukra. Ez a szakasz egyaránt jelzi Isten haragját és irgalmát: harag a bűn miatt, irgalom a megtérés felhívásával.
Irodalmi kontextus
A próféta Jeremiás a judaizmus korai visszásságaival szemben figyelmezteti a népet és a vallási vezetőket. A vers a próféta környezetében gyakori motívumot használ: az út és sötétség metaforái a bűn romboló útját ábrázolják, amely elválasztja az embert az Istentől. A „setétben” lévő útak a vezetők erkölcsi felelősségét hangsúlyozzák, akik félrevezetik a népet. A büntetés „esztendeje” időzített, mivel Isten meghatározza a konzekvenciákat, amelyeket a nép sorsa visel.
teológiai jelentőség
Az ige szabadítja fel az üzenetet, hogy Isten a bűnre reagál. A gondolat nem csak büntetésről szól, hanem a megértés felé tereli: a népnek vissza kell térnie Isten útjához. Személyes felelősség adódik a vezetők részéről: ha a vezetés homályban vezeti a népet, az közvetlen veszélybe sodorja az egész közösséget. Ugyanakkor a mondat ígéretet is hordoz: a bűn helyreállítható az Istenhez való visszatéréssel.
Átjáró a Szentírásban
- Kapcsolódó gondolat Jeremiás könyvéből: a hamis prófétáknak a következetesség és felelősség tekintetében adott figyelmeztetés. A vezetők példája összefügg a nemzet büntetésével.
- Kapcsolódó gondolat – Zsoltárokból: jóllehet a bűn súlya nehezedik, Isten kegyelme és irgalma felszínre kerülhet, ha az ember megtér; a sötétség útja is felderíthető a hit útján.
REFLEXIÓS KÉRDÉSEK
Következtetés
Jeremiás 23:12 arra hív, hogy felismerjük: a vallási vezetők felelőssége megköti a nép útját és sorsát. A setétben járás romboló logikája helyébe a hit Isten által kijelölt útja lép. A büntetés esztendeje egyszerre figyelmeztetés és hívás a megtérésre: Isten nem marad észrevétlenül, hanem adott idő alatt meg akarja gyógyítani közösségét hajlandóságban és visszatérésben. Ezzel a példával a próféta a kegyelem és az igazság egyensúlyát mutatja meg.
idézetek a klasszikus kommentárokból
Matthew Henry-től: „A hamis próféták útjai a végzet felé vezetnek; de Isten nyílt útját kell követnünk.”
Albert Barnes-tól: „A sötétség útjaiban megbotlik az ember, mert az út önmagában is istentelenné válik, ha Isten elhagyja.”
Adam Clarke-tól: „A büntetés esztendeje és a megtérés esélye együtt járnak: Isten kegyelme által minden szív visszatérhet a helyes ösvényre.”
Rövid összefoglalásként: a vers célja, hogy feliszteltesse a néppel: a vezetők felelőssége és a nép sorsa összefonódik, és csak Isten útján van remény a megújulásra.