Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásBírák 15:19 Az igevers magyarázata
Bírák 15:19 Az igevers jelentése és magyarázata
Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. Õ pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért neveztetik a "segítségül hívás forrásának" [e hely] Lehiben mind e mai napig,
Bírák 15:19 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Bírák 15:19 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.

1 Mózes 45:27 (KAR) »
Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ atyjoknak, Jákóbnak lelke.

Ézsaiás 44:3 (KAR) »
Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.

A Bírák 15:19 értelmezése: a víz forrása a pusztában
Miért számít ez a vers? Dávidi vagyunk abban a csodálatos ígéretben, hogy Isten közvetlen gondoskodást ad esés és küzdelem idején. A Sámson történetében ez a misztikus, földtől fakadó csoda jelzi Isten kegyelmének gyakorlati megjelenését: a szükség úgy teremti meg a segítséget, hogy Isten megelőlegezi népe erőforrásait. A szó szerinti “zápfog” vagy állcsont-izma, amelyet Isten megnyitott, hogy víz fakadjon, emlékeztet bennünket arra, hogy Isten népét gyakran a látszólag lehetetlentől óvja meg, és a pusztában sem hagyja magára.
Kontékstus és fő üzenet
A történet az ítéletek és harcok közepette játszódik, amikor Sámson, Isten választottja, Istru és filiszteus harcok között jár. A szó szerinti csoda a pusztában történik: a zápfog megtöri az állkapcsot és víz tör fel a csontból, így Sámson visszanyeri erejét. Ezzel a csodával Isten bemutatja, hogy az élet összetartó ereje nem csak az emberi erőben rejlik, hanem az ő hatalmában, aki esendő útjainkat is megállítja és megújítja.
Főbb gondolatok
- Isten közvetlen beavatkozása a szükség idején: a csoda nemcsak testi erőt ad, hanem lelki megerősítést is.
- A küzdelemben való megújulás lehetősége: a semmiből érkező víz emlékeztet arra, hogy Isten a remény forrása a szívet és a testet egyaránt átformálja.
- Hozzáfogás az isteni segélyhez: ez a történet a “segítségül hívás forrása” kifejezésben ölti magát, amelyhez a nép mindig fordulhat súlyos időben.
Keresztény összefüggések
- A lélekre vonatkozó megtámaszkodás: hasonlóan a megújuló vízhez Jézus beszédeiben a víz forrása az üdvösség és a hit által feltámasztó kegyelem. (Például János 4:10–14; János 7:37–39)
- Isten gondviselése a pusztában: Dávid példázataihoz hasonló módon Isten megőriz minket a megpróbáltatásokban, és visszavonhatatlanul új erővel tölt el bennünket. (Kiv 15:2; 2. Kor 1:8–9)
- Hittel és háborúkkal kapcsolatos megerősítés: Sámson harcai és Isten segítő beavatkozása összekapcsolódik a hit által megőrzött erőkkel és a cselekvő bizalommal. (1 Kor 16:13; Zsolt 46:1)
Rövid idézetek a korai kommentárokból
Matthew Henry megjegyzései rámutatnak, hogy Isten a legnagyobb erőforrás a legkisebb helyzetekben is: “Isten az erősséget adja, amikor a test kimerült.”
Albert Barnes hangsúlyozza, hogy a víz csodája a fizikai energia helyreállítása, de a lélek megújulását is jelenti: Isten közelsége ad életet a reménynek.
Adam Clarke megközelítése szerint ez a csoda olyan élő jel, amely a megváltó Isten jelenlétének bizonyítéka a pusztában, ahol minden emberi remény megszűnik.
Hogyan érint bennünket ma?
Az élet olyan helyzetekben is tartogat megoldást, ahol elsőre kilátástalannak tűnik minden. A vers kiáltása arra figyelmeztet: ne tekintsünk csak a saját erőnkre, hanem adjuk át magunkat annak, aki a forrást adja a számunka. Ebben a megújulásban Isten kegyelme rejlik: a kihívások közepette is van szó, amely feledteti a fáradtságot, és új erőt ad a szolgálathoz.
Közvetlen alkalmazások és imádságos gondolatok
Végkövetkeztetés
A Bírák 15:19 emlékeztet rá, hogy Isten legyen az erőnk forrása a pusztában: a mai életben is ez a csoda örök, élő jel marad, amely reményt ad és hitet ébreszt. A “segítségül hívás forrása” neve nem csupán történelmi kifejezés, hanem minden egyes hívő személyes tapasztalata: Isten minden szükségben meghallgat és megadja a szükséges erőt.