Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Máté 10:1 Máté 10:2 Máté 10:3 Máté 10:4 Máté 10:5 Máté 10:6 Máté 10:7 Máté 10:8 Máté 10:9 Máté 10:10 Máté 10:11 Máté 10:12 Máté 10:13 Máté 10:14 Máté 10:15 Máté 10:16 Máté 10:17 Máté 10:18 Máté 10:19 Máté 10:20 Máté 10:21 Máté 10:22 Máté 10:23 Máté 10:24 Máté 10:25 Máté 10:26 Máté 10:27 Máté 10:28 Máté 10:29 Máté 10:30 Máté 10:31 Máté 10:32 Máté 10:33 Máté 10:34 Máté 10:35 Máté 10:36 Máté 10:37 Máté 10:38 Máté 10:39 Máté 10:40 Máté 10:41 Máté 10:42



A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. (Máté 10:40, KAR)
Miért fontos ez a vers? Jézus szava az apostolok küldetésének üzenetét személyes kapcsolatokba ágyazza: Isten országának ügye nem csupán tanításokról vagy hatalmi határozatokról szól, hanem arról, hogy hogyan fogadunk be embereket – és ezen keresztül hogyan fogadjuk be Istent és az ő küldöttjét. A befogadás nem csupán vendégségre utal, hanem arra a valóságra, hogy van, aki élete és szolgálata révén közösséget épít Isten országával. Ez a gondolat a hétköznapi életben is ma is érvényes: az apró tettek, a kedvesség, az egyszerű befogadás sokszor az üdvösség útjának részévé válik.
Kéziratias hátter és értelmezés
A szöveg a missziós tanítványi missziót követő szakaszban hangzik el (Máté 10). Jézus felhívja a tanítványokat, hogy szálljanak szembe a fogadóképes közösségekben: aki befogadja őket, az valóban engem fogad be; és aki engem befogad, azzal az Aztatott Küldőhöz, Istenhez közeledik. A mondat forrása abban a közvetlen kapcsolatrendszerben található, amely szerint az apostolok szolgálata közvetlen módon Isten terveinek végrehajtásához kapcsolódik.
Fő üzenet és bibliai témák
Keresztény összefüggések
Cross-reference 1: Lukács 9:6 – az apostolok hirdetik az evangéliumot, és minden házba bemennek, hogy befogadják őket; a befogadás az evangélium terjedésének mechanizmusa. A szövegben látható, hogy a fogadó közösség felelőssége összefügg az üdvösség hirdetésével.
Cross-reference 2: Márk 9:37 – „Aki nálatok befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be.” Ez a kapcsolatrendszer hangsúlyozza, hogy a fogadás Istenhatalomhoz vezető út, nem csupán emberi viszony.
Cross-reference 3: Róma 10:14–15 – az ige terjedése és a küldöttség hitelesítésének kapcsolata: hogyan hallanak az emberek Isten igéjéről, ha nincs, aki hirdesse; a befogadás és a hirdetés egymást feltételezik.
Gyakorlati elmélkedés
Őszinte befogadás nélkül Isten ígéretei és küldöttjének szolgálata csak részben látható meg. A befogadó hozzáállása tükrözi Isten szívét: a vendégszeretet, tisztelet és nyitottság legyen munkálkodó erőnk. E vers biztatást ad a közösségeknek: akár út közben, akár otthon, minden találkozás lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjük és befogadjuk azt, aki minket megérint: Istent és az ő küldöttjét.
Rövid összegzésként: a befogadás közvetlen utak Istenhez és az ő tervéhez. A gyakorlatban ez a tanítványi elhívás része: adj helyet Istennek és annak, akit ő küldött, mert ők hozzák el hozzánk az üdvösség üzenetét.
Hivatkozott idézetek (röviden): Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke szavait idézhetjük: Henry hangsúlyozta, hogy a befogadás összeköti a hit élő közösségével; Barnes a keresztyén közösség étel- és vendégfogadó készségét emeli ki; Clarke pedig rámutat, hogy a befogadó hitének cselekvésben megnyilvánuló következményei vannak. Az adott idézetek pontos szövegei a fent említett kommentárokban érhetők el.