Máté 25:38 – A jövevény befogadása és a mezítelenség

Követésben a trónolvasás szituációjához: „És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?” E igehely a Példabeszédek vagy a Jézus-mintázat körében a nemzetek iránti szeretet és a ránk háruló öntöztető szeretet összefüggését villantja fel. Jézus beszédében a szolgálat és az ítélet oszlopai között a gyakorlatias hit tanúbizonyságai jelennek meg: a szív megnyílása a szegények és külföldiek felé.\n

Az azonnali beállítás

Jézus elbeszéléseiben a nyomorult helyzetűek látványa a szeretet állapotát vizslatja. A szó szerinti szöveg a vendégségről, a jövevényről és a mezítelenségről beszél: a befogadás, a felöltöztetés és a gondoskodás jelképezi az igazi hitet. Itt is az ítéletre mutat rá: a cselekvő szeretet az igaz hited bizonyítéka, a cselekedet hiánya pedig hiányzó hitet jelenthet.

Miért fontos ez a textus a Istenről és a hitről szóló tanításban?

A szöveg mélyén az Istenhez kötődő gondolkodás jelenik meg: Isten férfi vagy női arcán is meglátható az áldozatos gondoskodás. A befogadás jelzi az Isten iránti bizalmat és a felebaráti szeretet kötelezettségét. A mezítelenség pedig a nélkülözés állapotát idézi, amelyben Isten embereit megérintve segítő kezet küld az ítélet napján is. A tanítást egyenesen a karitatív tettekhez kapcsolja, nem pedig előnyökhöz vagy beszédekhez, hanem cselekedethez.

Fontos szavak és képek

• Jövevény – idegen, akinek remélhetőleg befogadásra talál; a közösségbe való integráció jelképe.
• Befogadunk volna – a vendégszeretet gyakorlata; a ház és a társadalom nyitottsága a rászorulók felé.
• Mezítelen – nélkülözés, megalázó állapot; a gondoskodás szükségességének szimbóluma.
• Felruháztunk volna – a szükségletek kielégítése, halmozott gondoskodás jelképe.

Rá mutató összekapcsoló versek

• A felebaráti szeretet gyakorlását hangsúlyozó igék (például Jánoshoz hasonlóan a tettek fontossága). Áthágja a címkéket: kire és hogyan gondolunk.\n

• A spirituális pásztor- és juhkép: a betegeket, a nélkülözőket és a kitaszítottakat Isten előtt egyaránt jelképezik. Egységben a szeretet látszik a cselekedetben.

Átmenet a ma szétszedésére – gyakorlati alkalmazás

Ma is ennek a szakasznak az üzenete olyan, mint a látható hit próbája: a keresztyén ember nem csak szavakkal, hanem valós segítséggel adja a szeretet igaz arculatát. Amikor egy jövevényt, vagy valakit mezítelenül találunk, a válasz az legyen: szenvedést enyhítő és méltóságot visszaadó szolgálat. A közösség ezt a felelősséget vállalja fel, mert Isten szemében így teljesedik be a „általad” valóságos törődés.

Helyettesítő idézetek az IJ-ben

A korábbi középpontú személyiségek közül Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke idézései nélkülözhetők: „A hit cselekedete nélkül halott” – a krisztusi élet mindenkihez szóló tettekben mutatkozik meg. - (idézetek nélkül a pontos szöveg megjelenítésére törekszünk)

Összefoglaló értelmezés

Az ige a hit és a cselekedet közötti összefüggést hangsúlyozza: Isten előtt nem elég csak hinni; a hit megnyilvánul a gondoskodó, befogadó és méltóságot megőrző tettekben. A jövevény és a mezítelenség képei arra hívnak, hogy keressük testvérünket ott, ahol szükség van rá: otthon, közösség és társadalom határain túl is.