Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Példabeszédek 1 Példabeszédek 2 Példabeszédek 3 Példabeszédek 4 Példabeszédek 5 Példabeszédek 6 Példabeszédek 7 Példabeszédek 8 Példabeszédek 9 Példabeszédek 10 Példabeszédek 11 Példabeszédek 12 Példabeszédek 13 Példabeszédek 14 Példabeszédek 15 Példabeszédek 16 Példabeszédek 17 Példabeszédek 18 Példabeszédek 19 Példabeszédek 20 Példabeszédek 21 Példabeszédek 22 Példabeszédek 23 Példabeszédek 24 Példabeszédek 25 Példabeszédek 26 Példabeszédek 27 Példabeszédek 28 Példabeszédek 29 Példabeszédek 30 Példabeszédek 31Verse
Példabeszédek 27:1 Példabeszédek 27:2 Példabeszédek 27:3 Példabeszédek 27:4 Példabeszédek 27:5 Példabeszédek 27:6 Példabeszédek 27:7 Példabeszédek 27:8 Példabeszédek 27:9 Példabeszédek 27:10 Példabeszédek 27:11 Példabeszédek 27:12 Példabeszédek 27:13 Példabeszédek 27:14 Példabeszédek 27:15 Példabeszédek 27:16 Példabeszédek 27:17 Példabeszédek 27:18 Példabeszédek 27:19 Példabeszédek 27:20 Példabeszédek 27:21 Példabeszédek 27:22 Példabeszédek 27:23 Példabeszédek 27:24 Példabeszédek 27:25 Példabeszédek 27:26 Példabeszédek 27:27
Példabeszédek 27:2 (KAR): “Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.”
Fő interpretatív gondolat: A versek e része arra int, hogy a jó hírnév és elismerés elnyerése ne saját szóhasználatból fakadjon, hanem mások által, alázatos, hiteles úton történjen. Az igazságosság és bölcsesség nem a saját büszkeségünkből vagy beszédünkből ered, hanem Isten kegyelméből és a társadalom értékeléséből. A dicséret legyen közösségi megerősítés arról, amit Isten munkál bennünk, és legyen kerülendő az önhivatkozás vagy az arrogáns hangnem.
Literáris kontextus
A Példabeszédek gyökerét a bölcsességet hirdető tanítások adják, ahol a jó élet és a bölcsesség gyakorlata gyakran összefonódik az erkölcsi beszéd szabályaival. E vers a beszédben az elismerés forrására és módjára irányítja a figyelmet: a dicséret legyen külső, más által adott, nem saját öndicsév, és legyen összhangban a közösség igazságérzetével. Ezáltal a tanítást a közösség megbízhatónak és hitelesnek találja, nem pedig a szókimondó önreklámot látja benne.
Teológiai jelentőség
A vers arról beszél, hogy a külső visszajelzés és a közösségi megbecsülés jelezheti a helyes életet, de a valódi dicséret Istené és az Ő munkájának eredménye az életünkben. Az idegen vagy idegen hangok nem feltétlenül hibádatlanok, ezért a hívő az értékelés forrását inkább Isten útmutatásában, valamint a közösség) isteni ítéletében keresi. A bölcsesség nem pusztán intellektuális tudás, hanem a közösségben megnyilvánuló tisztelet és szeretet gyakorlata is.
Kapcsolódó igei összefüggések
A kapcsolódó versek rámutatnak, hogy a keresztény közösségben az elismerés és a beszéd módja összhangban van a hiteles életvivel, amely Istentől eredeztethető.
Gondolkodnivaló kérdések
Összefoglaló következtetés
Ez a vers arra hív: a dicséret legyen közösségi, külső forrásból fakadó és igazoltan standardja legyen az életünknek. Az alázat és a hiteles tettek által Isten munkája legyen látható bennünk, és a közösség ezt Isten kegyelmének tanúbizonyságaként értékelje.