Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 11:1 János 11:2 János 11:3 János 11:4 János 11:5 János 11:6 János 11:7 János 11:8 János 11:9 János 11:10 János 11:11 János 11:12 János 11:13 János 11:14 János 11:15 János 11:16 János 11:17 János 11:18 János 11:19 János 11:20 János 11:21 János 11:22 János 11:23 János 11:24 János 11:25 János 11:26 János 11:27 János 11:28 János 11:29 János 11:30 János 11:31 János 11:32 János 11:33 János 11:34 János 11:35 János 11:36 János 11:37 János 11:38 János 11:39 János 11:40 János 11:41 János 11:42 János 11:43 János 11:44 János 11:45 János 11:46 János 11:47 János 11:48 János 11:49 János 11:50 János 11:51 János 11:52 János 11:53 János 11:54 János 11:55 János 11:56 János 11:57



Keresztény értelmezés az ige értelmezéséhez: János 11:36 (KAR)
A zsidók megdöbbenésének tömör megnyilvánulása: „Ímé, mennyire szerette őt!” nem csupán közvetlen érzelemi reakció, hanem a feltámasztás történetében a szeretet és a hit látszata közötti feszültséget is jelzi. A szívek felé nyitott szeretet szavai összekapcsolják Jézus emberi közelségét és Isten hatalmának nyilvánvaló megnyilvánulását. E mondat elsődleges hatása az, hogy a tömeg felismeri: Jézus szeretete és hatalma összeköti a szenvedést és a reményt.
I. Irodalmi kontextus
A történet a Lazarus feltámasztása előtti időszakban játszódik. Jézus közeli barátja, Mária és Márta bánata a testvér halálával közös gyászt teremt, amelyben a szókimondó, de találó megfigyelés születik: az emberek látják meg Jézus iránti szeretetét, és ezt az érzést fejezik ki. A mondat egyszerre visszhangzik a zsidók vallási látása és a kortársak emberi tapasztalata között, amely megkönnyíti, hogy egy lépésnyit megértsék: a szeretet és a hatalom közös mezőben találkozik.
II. Teológiai jelentőség
A fejezetsorozatban ez a megállapítás megerősíti: Jézus nem csak csodákat cselekszik, hanem személyes kapcsolatot tart fenn a követőivel. A „szerető” jelző nem csupán érzelem, hanem a feltámadásban és az életben való közelség ígéretét is magában hordozza. A mondat arra készít fel, hogy a csoda értelmezhető legyen a szeretet viszonyában: a remény nem pusztán az erőből fakad, hanem a testvéri gondoskodásból is.
III. Szikrát adó kapcsolatok az írásban
Három fontos összekapcsolás a Szentírásban:
Magyarázat: a „szeretet” dimenziója adja meg a hit végcélját, nem pedig csak a látványos tettek. Ez összhangban áll János evangéliumának üzenetével: a hit szeme látja meg Jézusban a Felette álló szeretet helyét.
IV. Kérdések a személyes elmélkedéshez
V. Rövid összegzés
Az ige megerősíti: Jézus iránti szeretet és Isten hatalma nem ellenfél, hanem egymást kiegészítő volt a látóhatárban. A zsidók megfigyelése ezt mutatja: az isteni szeretet nyilvánvaló megnyilvánulásaként tekintenek Jézusra. Ezzel prédikálja a szöveg, hogy a hit forrása a személyes kapcsolat legyen, amelyben a remény és az élet kap új értelmet.
Keresztény kapcsolatok a teljes Bibliában
1) A szeretetből fakadó gondoskodás összefügg a megváltás ígéretével (például János 3:16). 2) A hit nemcsak látványos tettekben, hanem a bizalom megalapozásában is megnyilvánul (e képben látható Jézus gondoskodó, közeli kapcsolata). 3) A szeretet ugyanakkor a szenvedés helyén is megnyilvánulhat, és ezt a példát szolgálja a feltámasztás története.
Megjegyzendő idézetek a korábbi kommentárokból: Matthew Henry és Albert Barnes rövid megjegyzései a szeretet és közelség összefüggését hangsúlyozzák; idézett mondatszövet: «Ímé, mennyire szerette őt!» Az adott forrásokban a teljes idézetet nem adom meg; a megjegyzett összefüggések hivatkozásai a fenti szövegben felhasználásra kerültek.