Máté 21:35 – A munkások és a szolgák megverése, megölése, megkövezése

A jelenet az igei események közvetlen kontextusában: Jézus Jézus által mesélt szép példázata a borházban dolgozó gazdárságnak és a kincstárnok fiaiból álló csoportnak hangzik el. Az ellenséges kívülállók közül sokan áldozatként vagy tanúként vesznek részt, miközben a gazda küldött szolgákat az évtizedek óta Jézus körül lévő csoporthoz küldi világi és vallási tekintélyével, hogy hozzák el a bérmunkások fizetését. A történet kegyetlen visszavetéseket tár elénk: a szolgákat megverik, egyet megöntenek, egyet pedig megköveznek. A leírás pontos célja a következő: bemutatni a bűn és elutasítás mély állapotát, amely akkoriban a prófétáknak és Isten küldötteinek adott fogadtatást jellemezte.

Mi mond ki Istenről és a hitről a szöveg?

A történet nem csupán egy kegyetlen emberi boldogságot mutat be, hanem jelzi Isten szentségét és türelmét. A gazda biztonságos és jogos víziója szerint a saját tulajdonát követeli meg: a szolgák jogos követelése a bérmunkások részéről. A visszaélés azonban úgy tükrözi az emberi szív hajlamát a lázadásra és az igazságtalanságra, ami a vezetők és vallási elit között is jelen van. Jézus ezután a példázatban a végső állomást felmutatja: hogyan reagál Isten a hitetlenkedésre, és hogyan kellene az embereknek viselkedniük Isten küldötteivel szemben. A mondanivaló hangsúlyozza a próféták megkísértetett szerepét, és a követőket arra figyelmezteti, hogy Isten kijelölt útja a hiteles engedelmesség felé vezet.

Kifejezések és képek tisztázása

• „munkások” – a gazda tulajdonának kezelői és bérmunkásai, akik jog szerint megkapták bérüket. A példázat hangsúlyozza a felelősséget és a személyes kötődést Isten országához.
• „serviceket megverék, megölték, megkövezék” – a kegyetlen bánásmód a házam ura és az Isten küldöttei iránt. Ezzel a történet elmondja, hogy az elutasítás hogyan válik haragossága és kegyetlenségévé a személyes érdekek által vezérelt emberi közösségekben.
• „a harmadikat pedig megkövezék” – jelzi az ismétlődő erőszakot és az ellenállást, amely az isteni üzenet visszautasítására mutat.

Hivatkozások a kapcsolódó szövegekhez

- Izs 5:1–7 hasonlatként rámutat az Izsákhoz és a néphez fűződő viszonyra, különösen a hitetlenség és a gyümölcs nélküli szőlők hasonlatára.

- Mk 12:2–9 és Lk 20:9–17 ugyanennek a példázatnak a párhuzamai, megmutatva a történet koherenciáját az evangéliumi beszámolókban.

- Zsoltárok 18:46; 41:11 gyakorlati szemléltetése az igazság és Isten segítő hatalmának, amely végül az oltalmul védő Isten oldalára áll.

Aktuális alkalmazás

A történet arra hív minket, hogy vizsgáljuk meg, miként reagálunk Isten üzenetére ma. Ha a hitetlenkedés és a személyes érdekek felülemelkednek az Istenhez való hűségén, vagy ha nem vesszük észre a próféták üzenetét a mindennapi életünkben, könnyen elordulhat a közösség és a hiteles közvetítés Istennel szemben. A példázat tanítása az, hogy Isten elvárja a hűséges fogadtatást küldöttei felé, és hogy a hit megvallása gyakorlati engedelmességet követel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nyitva legyen a szívünk Isten üzenete előtt, és készségesen cselekedjünk a szeretet és igazság jegyében a közösségünkben.

Rövid összefüggő gondolatok a nagyatyáktól

Mach: Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke megjegyzései rámutatnak arra, hogy a példázat nem csupán történelmi esemény, hanem Isten országának megszerzéséről és a prófétáknak való megfeleltetésről szól. Ők hangsúlyozzák, hogy a megbántott próféták és Isten küldöttjeinek sorsa megmutatja a hitetlenek elutasítását, és az Isten által várható igazságosságot. „…a szolgákat megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.” (idézett részlet a KAR fordításban)