Literáris kontextus

A példázat a templom környékén játszódik, ahol Jézus az előző jelenetek után folytatja a zsidó írástudók és főpapok bírálatát. A gazdának bérlőihez küldött szolgák visszhangozzák az ószövetségi próféták sorsát: Isten küldöttei érkeznek, de az emberek erőszakosan bánnak velük vagy megölik őket. A költői feszültség abban rejlik, hogy a tulajdonos fiát küldi, remélve a megdicsőülést, de ez is tragikusan végződik, mert a bérlők megölését tervezik. A történet értelmezése anakrónikus: az üdvösség történetében Isten türelme és emberi közömbössége ütközik.

Theológiai jelentőség

Ez a szakasz a kapuralövéseket és a hit elfogadását érinti. Isten hívása minden generáció számára érvényes, de az emberi szív állapota befolyásolja a válaszreakciót. A példázat azt is jelzi, hogy Isten irgalma végetlen, és türelmesen ad esélyt a megtérésre; ugyanakkor a figyelmeztetés: ha valaki rendszeresen visszautasítja a kegyelmet, a bűn következményei elkerülhetetlenek. Krisztus megállapítása, hogy a kő, amelyet az építők elvetettek, a sarokkővé lett, hangsúlyozza a kijelentés teljes igazságát: Ő az üdvösség központi pontja.

Kapcsolatok az írás többi részével

• Ószövetség és próféták sorsa: Isten prófétáinak szenvedése a nemzet vétkei miatt megvilágítja a szocion sokszorozódó elutasítását. A krisztusi út megértése által ezek az események összefonódnak a prófétai ígéretekkel.
• Zárófigyelmeztetés a zsidó vezetőknek: A példázat visszhangja a Leonisi napokban tanított ítélkezésnek; a vezetők elutasítása a küldött apostolok és később a Krisztus követői által is megismétlődik.
• A kő és a sarokkő motívum: Jézus mint a várt kő, amelyet az építők elvetnek, a középpontba állítja az üdvösség tervének helyét. Ugyanez irányítja a későbbi magyarázatokat és a gyülekezeti elgondolást.

Gondolkodtató kérdések

Összegző gondolat

A példázat emlékeztet: Isten türelme és kegyelme határtalan, de az emberi felelősség sem elhanyagolható. Jézus tanítása végül világos: az üdvösség útja nem a külső hagyományokhoz kötődik, hanem a bennszületett hithez és ahhoz, hogy miként válaszolunk Isten hívására. A kő szemlélet rámutat arra, hogy a Krisztusba vetett hit érdeme és szükségszerűsége a megismerés középpontjában áll.

Matthew Henry általános megállapítása az volt, hogy Isten türelmesen látja el az embereket kegyelemmel, de a bűn visszautasításakor ítélet következik. Adam Clarke hangsúlyozza: a próféták megölése és a fiút megölése a nemzet élő kegyelmi lehetőségének megsemmisítéséhez vezet. Albert Barnes szerint a példázat a vezetők történelmi vétkeit és az isteni kegyelem elérhetőségét mutatja be egyszerre. Ezek a megjegyzések összecsengve segítik a szöveg megértését a KAR-fordításban is. A fenti összegzést a három kommentátor alapelveinek összhangja irányította, anélkül hogy dogmatikusan vezetne.