Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Jeremiás 1 Jeremiás 2 Jeremiás 3 Jeremiás 4 Jeremiás 5 Jeremiás 6 Jeremiás 7 Jeremiás 8 Jeremiás 9 Jeremiás 10 Jeremiás 11 Jeremiás 12 Jeremiás 13 Jeremiás 14 Jeremiás 15 Jeremiás 16 Jeremiás 17 Jeremiás 18 Jeremiás 19 Jeremiás 20 Jeremiás 21 Jeremiás 22 Jeremiás 23 Jeremiás 24 Jeremiás 25 Jeremiás 26 Jeremiás 27 Jeremiás 28 Jeremiás 29 Jeremiás 30 Jeremiás 31 Jeremiás 32 Jeremiás 33 Jeremiás 34 Jeremiás 35 Jeremiás 36 Jeremiás 37 Jeremiás 38 Jeremiás 39 Jeremiás 40 Jeremiás 41 Jeremiás 42 Jeremiás 43 Jeremiás 44 Jeremiás 45 Jeremiás 46 Jeremiás 47 Jeremiás 48 Jeremiás 49 Jeremiás 50 Jeremiás 51 Jeremiás 52Verse
Jeremiás 27:1 Jeremiás 27:2 Jeremiás 27:3 Jeremiás 27:4 Jeremiás 27:5 Jeremiás 27:6 Jeremiás 27:7 Jeremiás 27:8 Jeremiás 27:9 Jeremiás 27:10 Jeremiás 27:11 Jeremiás 27:12 Jeremiás 27:13 Jeremiás 27:14 Jeremiás 27:15 Jeremiás 27:16 Jeremiás 27:17 Jeremiás 27:18 Jeremiás 27:19 Jeremiás 27:20 Jeremiás 27:21 Jeremiás 27:22
Jeremiás 27:22 (KAR) – Víti a Babilonba és visszahozás ígérete
Jeremiás prófétai szövege ebben a részben a Jahvéra bízott Isten-követő közösség feladatairól szól a szolgaság idején. A 27. fejezetben Jeremiás jelképes sorsrendet ad, amelyben Isten parancsára a próféta figyelmezteti a hatalmas revizióra kész uralkodókat: az országokat meg kell bízni Isten fenntartó tervében, nem pedig lázas diplomáciai trükkökben. A 22. vers záró részében konkrét cselekvésre utasítás: Babilonba vitetik, ott lesznek mindama napig, a melyen meglátogatom õket, azt mondja az Úr; és felhozom azokat, és visszahozom azokat e helyre. Ez a mondat egyszerre jelent szétszórást és reménybeli visszatérést, amely későbbi fogság- és hazatérési motívumokat összekapcsol.
Fő gondolatok
– Isten hatalmas akaratának rögzített útja: a nála elrendelt események nem véletlenek, hanem az Úr rendelése szerint történnek. A próféta ezt a tényleges sorsot jelzi a népnek, hogy ne reméljenek minden körülmények között rövid távú megoldásokat.
– Krisztus előképének megértése: a fogság és a visszaemelkedés motívuma később a megváltás ígéretével összefonódik, ahol a száműzetés nehézségei közepette is Isten igazsága és kegyelme marad meg.
– Isten elhívása a hűségre: bár Babilon képzett hatalom, Isten népéhez hű maradva a kapcsolatot fenntartja és végül hazavezet; a szenvedés is célhoz vezethet a jutalom reményében.
Központi témák
Keresztmetszethez kapcsolódó gondolatok
- Kapcsolódó szövegek: Jeremiás 28:16-17; 29:10-14; 33:7-11. Ezek a passzusok a fogság hosszával és a helyreállítás időzítésével foglalkoznak, hangsúlyozva Isten szándékát a nép javára és a reményt az új szövetség felé.
Gyakorlati elmélkedés
Most, amikor a bizonytalanság érzése kísért bennünket, a 27:22 emlékeztet arra, hogy Isten rendje még a látszólag kilátástalannak tűnő helyzetekben is megvalósul. Bízzunk Isten terveiben, és tartsuk meg hűségünket, miközben készségesen elfogadjuk a szükséges lépéseket, akár fogságként, akár próbatételként érkezzenek is.
Rövid összegzés
Jeremiás 27:22 bizonyság arról, hogy Isten hatalmas tervei közé tartozik a fogság és a hazatérés egyidejű realitása. A próféta nyilvános figyelmeztetése közvetlen távlatot ad: Babilonban törvényszerű változások vonulnak fel, de Isten ígérete szerint a végén hazavezetés és ennek örök szövetsége áll. A hívő közösség számára ez a kijelentés a hit és a remény forrása marad.
Szerzői beépítés – megjegyzések a klasszikus kommentárokból
A klasszikus kommentárok közül Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke idézhető gondolatai szerint a fogság és visszatérés kettőssége a hiteles Isten-kapcsolat próbaélete. Henry hangsúlyozza, hogy Isten megfenntartja népe identitását a próbatételek közepette; Clarke a prófétai üzenetben a szuverenitás árnyékában feltárja a remény tekintetét; Barnes pedig rámutat arra, hogy a fogság próbatétel a hit által való szent életre való készítésben."
Érdekes megjegyzés: „És felhozom azokat, és visszahozom azokat e helyre” – Isaiah és Jeremiás kontextusában a visszaállítás reménye központi motívum lehet, amelyet a későbbi újszövetségi írók is felhasználnak a remény és üdvösség gondolatához.