Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Jób 31:1 Jób 31:2 Jób 31:3 Jób 31:4 Jób 31:5 Jób 31:6 Jób 31:7 Jób 31:8 Jób 31:9 Jób 31:10 Jób 31:11 Jób 31:12 Jób 31:13 Jób 31:14 Jób 31:15 Jób 31:16 Jób 31:17 Jób 31:18 Jób 31:19 Jób 31:20 Jób 31:21 Jób 31:22 Jób 31:23 Jób 31:24 Jób 31:25 Jób 31:26 Jób 31:27 Jób 31:28 Jób 31:29 Jób 31:30 Jób 31:31 Jób 31:32 Jób 31:33 Jób 31:34 Jób 31:35 Jób 31:36 Jób 31:37 Jób 31:38 Jób 31:39 Jób 31:40
Jób 31:26 KAR– értelmező magvetőpontja
Jób itt beszél az emberi biztonság érzékeléséről a természet rendje által: ha láttam a napot fényesen ragyogni, és ha a holdat méltósággal haladni, akkor talán a megnyugvó tekintetnek nincs oka a kétségre vagy a kísértésre. Jób ekkor világosan kifejezi azt a belső hitet, amelyben a teremtett világ rendje és Isten igazságossága összhangban állnak; ha a nap és a hold úgy működik, akkor azokat, akik őt követik és istenfélő életet élnek, nem fenyegeti a kétség vagy a szívbaj.
Lágy, de erős párbeszéd a kötetközé
A vers részlete a szenvedés és a próba kontextusában állja meg a helyét. Jób nem tünteti el szenvedését, inkább rámutat arra, hogy a mindennapi ég és föld jelenségei – a nap ragyogása és a hold méltóságteljes járása – Isten fenntartó rendjét hirdetik. A nap és a hold jelképezik a megfigyelés és a rend iránti megbízhatóságot; ez az istentiszteleti tapasztalat azt jelzi, hogy a világegyetem rendjébe vetett hit megőrizheti az emberi lélek nyugalmát még szenvedés idején is.
Literáris kontextus
A könyv egészében Jób hitének és kérdéseinek dialektikája jelenik meg: ő bevallja hitét az isteni végzésben, miközben felveti a méltánytalanság benyomását. A 31. fejezet Jób személyes feddés- és önvizsgálat-központú része, ahol a prófétai beszéd stílusát ötvözi a jogi önvizsgálattal. A szóhasználat a fény és a járás metaforáiban, a teremtmény rendjének megfigyelésében az igazságosság és az isteni gondviselés összhangjára utal.
Teológiai jelentőség
A kölcsönhatás a teremtettség rendje és Isten igazsága között fontos üzenet: a világnak van rendje, amelyet Isten tart fenn. Jób számára ez azt is jelenti, hogy a látszólagos látszat és a szenvedés között is fennállható az isteni minta. A természet rendjébe vetett bizalom arra készít rá, hogy az ember a teremtő hőséget felé forduljon, még ha a szenvedés felül is írhatja a tavaszi fények látványát.
Keresztezések a Szentírásban
Történetiségét tekintve a vers visszanyúl a mindennapi tapasztalatokhoz, amelyben Isten teremtésének rendje megnyugtatóan mutatja hatalmát és megbízhatóságát.
Gondolatindítók – kérdések a személyes elmélkedéshez
Összegző megállapítás
Jób 31:26 KAR a teremtett világ látható rendjére emlékeztet: ha a nap ragyog, és a hold méltósággal jár, akkor a teremtés Istene hű, rendet tartó Gondviselő. A szenvedő ember számára ez reményt kínál: a világ fénye és rendje nem a véletlen műve, hanem Isten hűséges kezének bizonyítéka. A hit, amely a természet rendjét szemléli, erőt ad a kétség és a fájdalom közepette is.
A Magyar Káróli Biblia szövegének fordításából idézett részlet vagy közvetlen idézetek a jelen szövegkörnyezetben nem kerültek közlésre.