Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 4:1 János 4:2 János 4:3 János 4:4 János 4:5 János 4:6 János 4:7 János 4:8 János 4:9 János 4:10 János 4:11 János 4:12 János 4:13 János 4:14 János 4:15 János 4:16 János 4:17 János 4:18 János 4:19 János 4:20 János 4:21 János 4:22 János 4:23 János 4:24 János 4:25 János 4:26 János 4:27 János 4:28 János 4:29 János 4:30 János 4:31 János 4:32 János 4:33 János 4:34 János 4:35 János 4:36 János 4:37 János 4:38 János 4:39 János 4:40 János 4:41 János 4:42 János 4:43 János 4:44 János 4:45 János 4:46 János 4:47 János 4:48 János 4:49 János 4:50 János 4:51 János 4:52 János 4:53 János 4:54
János 4:37 – A vetés és aratás együttműködése a misszióban
Jézus így összegzi korábbi beszélgetésüket a Szamáriai asszonnyal: a munkások és az aratók közreműködése nélkül nincs igazi megszentelt munkálkodás. Itt a prófétai képfalban kibontakozik a létező isteni terv: Isten akarata szerint a hívők egy időben dolgoznak a hit terjesztésén és a gyümölcsök begyűjtésén. A mondásban a vető és az arató külön szereppel bírói együttműködésre utal, amelyet a misszióban is tapasztalhatunk.
A beszéd a samáriai találkozásból kiinduló tanúságtételből ered: a mező növényei és a kenyér által jelképezve a szőlő és aratás képeiben tárul fel a hitkövetés és a misszió közös dinamikája. Jézus nem azonnali dicshimnuszban, hanem valós emberi munkáról beszél: a kedhelyesen megértett munkamegosztás szükségességéről. A beszéd összekapcsolja a személyes evangelizációt, amely a hit megismerését segíti, és a közösségi, nyilvános evangéliumi hirdetést, amely a gyülekezetben megvalósul.
A mondat hangsúlyozza, hogy Isten tervében a gyülekezet tagjai különböző tevékenységekben vesznek részt, de közös cél a látott munka győzelme: az örök élet gyümölcse. A vető a hirdető, a tanúságtevő, aki az igét veti a lelkekbe; az arató pedig a befogadó és a gyülekezet, aki a megtérést befogadja és lépten-nyomon gondozza. Ebben a dinamikában megnyilvánul az apostoli modell: az evangélium hirdetése és a gyülekezeti közösség megalapozása összetartó egészet alkot.
A szóhasználat és a képvilág segít abban, hogy érzékeljük: mind a kezdeti igevetés, mind a meghívó válasz, mind pedig a befogadó gyümölcse a mennyei terv része. A teljes bibliai narratívában a hit megmentő ereje és a szolgálat felelőssége áll egymás mellett.
János 4:37 emlékeztet: Isten országa munkálkodásban van; a hívők részére nem egyoldalú feladat, hanem közösségi küldetés. A vető és az arató képviseli a misszió kettős mozgását: Isten igéjének terjesztését és a megtérések gondozását. A valóságban a gyülekezet minden tagja részt vesz, és Isten áldása által lesz a hirdetett evangélium gyümölcsöző.