Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
3 Mózes 19:1 3 Mózes 19:2 3 Mózes 19:3 3 Mózes 19:4 3 Mózes 19:5 3 Mózes 19:6 3 Mózes 19:7 3 Mózes 19:8 3 Mózes 19:9 3 Mózes 19:10 3 Mózes 19:11 3 Mózes 19:12 3 Mózes 19:13 3 Mózes 19:14 3 Mózes 19:15 3 Mózes 19:16 3 Mózes 19:17 3 Mózes 19:18 3 Mózes 19:19 3 Mózes 19:20 3 Mózes 19:21 3 Mózes 19:22 3 Mózes 19:23 3 Mózes 19:24 3 Mózes 19:25 3 Mózes 19:26 3 Mózes 19:27 3 Mózes 19:28 3 Mózes 19:29 3 Mózes 19:30 3 Mózes 19:31 3 Mózes 19:32 3 Mózes 19:33 3 Mózes 19:34 3 Mózes 19:35 3 Mózes 19:36 3 Mózes 19:37



3 Mózes 19:23 (KAR) – A földre való belépéskor: a gyümölcs első ideiglenes körülmetelése
Ez a vers a földetekbe való belépés és az ottani növények közé tartozó fák bemutatásának kezdeti rítusát írja le. A cél nem csupán a mezőgazdasági tisztaság volt, hanem az együttműködés Istenhez forduló népével: az Úrnak szánt föld használata és a termés megszentelése az eljövendő elhívás és felelősség része. A parancs megkülönbözteti a teremtett rendet, amelyet Isten adott, és jelzi, hogy a föld és termésének első évei különleges megszentelődést igényelnek.
A fejezet összefüggéseiben
3 Mózes 19 a szent élet hétköznapi oldalairól szól: társadalmi igazság, szentség, viselkedés a közösségben, és az Úrba vetett hit gyakorlata. Ezt a verset a földbe lépést követő, az ottani fáktól származó gyümölcsök kezdeti „kimeneteléről” szóló parancs teszi kiemelkedővé: amíg az első három évben a termést körülmetéletlennek tartják, addig nem fogyasztják. Ez a gyakorlat a gyümölcsök birtoklásának és a Szent Istennek való odaadásnak egyidejű fontosságát hangsúlyozza.
Fő tanulság
Az első három évben a gyümölcsök „körülmetéletlenek”; ez arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten földje és a belőle fakadó javak minden idejében a Szent Isten jelenlétének alárendelt legyen. A szentség nem csak ünnepélyes vallási cselekményekben nyilvánul meg, hanem a mindennapi megmunkálásban, a termények felhasználásában és a közösségi életben is. A szabályozás egyszerre volt előírás és Isten iránti bizalom próbája: a közösség türelmet tanult meg, és igyekezett a földet megfelelő módon használni.
Hasonló igei gondolatok
- A szentelés és a rend fenntartása a földdel és annak termésével kapcsolatosan más helyeken is megjelenik az Ószövetségben, mint például a szentélyre vagy a szent időkre vonatkozó előírásokban. Ezek a rendelkezések a közösség hitének és szolgálatának egészére kihatnak.
- A háztartási és társadalmi tisztaság olyan normákat tartalmaz, amelyek összekapcsolják a mindennapi munkát a szövetségi Isten-kapcsolattal. Ez a gondolkodásmód átöröklődik az Újszövetségbe is, ahol a testvéri közösség élete és a hit hatásai összefonódnak.
Összeköttetések más versekhez
A konkrét kapcsolódások nem idézik fel a teljes ige szövegét, hanem jelzik, hogy a föld és annak termése Istenhez tartozó dolog: a hívők testi-lelki tisztasággal és hittel bánnak vele.
Gyakorlati alkalmazás
- A mindennapi munka közben is legyen szem előtt, hogy minden ajándék a teremtőtől ered. Függetlenül attól, hogy mekkora a föld vagy milyen a termés, tartózkodjunk a zabolátlan kizsákmányolástól; adjunk hálát és tegyünk meg mindent a közösség javára.
- A közösség tanúságot tesz a szentségről akkor is, amikor türelmesek vagyunk egymással, és betartjuk a közösségi rendet még akkor is, ha az első időszakban korlátozó vagy kényelmetlen.
Rövid összegzés
A földbe belépéskor adott parancs a termés első idejét tisztán és tisztességgel kezeli: három évig körülmetéletlennek tekintik, és nem fogyasztják. Ez a rendelkezés a föld és Isten közti szövetségi viszonyban a tisztaság és a hűség gyakorlati kifejezése volt. A parancs rámutat arra, hogy Isten akarata áthatja a föld gazdálkodását is, nem csupán a vallási ceremóniákat.