Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
3 Mózes 19:1 3 Mózes 19:2 3 Mózes 19:3 3 Mózes 19:4 3 Mózes 19:5 3 Mózes 19:6 3 Mózes 19:7 3 Mózes 19:8 3 Mózes 19:9 3 Mózes 19:10 3 Mózes 19:11 3 Mózes 19:12 3 Mózes 19:13 3 Mózes 19:14 3 Mózes 19:15 3 Mózes 19:16 3 Mózes 19:17 3 Mózes 19:18 3 Mózes 19:19 3 Mózes 19:20 3 Mózes 19:21 3 Mózes 19:22 3 Mózes 19:23 3 Mózes 19:24 3 Mózes 19:25 3 Mózes 19:26 3 Mózes 19:27 3 Mózes 19:28 3 Mózes 19:29 3 Mózes 19:30 3 Mózes 19:31 3 Mózes 19:32 3 Mózes 19:33 3 Mózes 19:34 3 Mózes 19:35 3 Mózes 19:36 3 Mózes 19:37



3 Mózes 19:24 (KAR) – A negyedik esztendőben annak minden gyümölcse szent legyen
Az illető föld vagy fa gyümölcsének negyedik évben történő megünneplése azt fejezi ki, hogy Isten minden alkotása minden korszakában a Szenttal mindig Istennek tulajdonítva áll. Ezen év középpontjában a hitközség felelőssége áll: bemutatni Istennek ajándékként a termést, mielőtt az ember a még csak életre keltő célokra használná fel. A mondat az Újszövetségi háláldozat gondolatát is visszhangozza: nemcsak tizedet vagy első gyümölcsöt adunk Istennek, hanem minden negyedik év különleges ünnepévé válik, amely megerősíti Isten tulajdonjogát a föld felett.
Írott összefüggés – irodalmi kontextus
A 19. fejezet a Szenthely előírásainak, a húsvéri törvénynek és a közösségi vallási gyakorlatoknak összefüggő része. A negyedik év fontossága a környező parancsokkal együtt mutatja föl: a föld termése természeti rendben jön létre, de értelmében Isten adományát adja vissza a közösség. E tekintetben a törvény a föld és az Isten közti kapcsolatot hangsúlyozza: minden jó, minden termés Istené.
Teológiai jelentőség
A „negyedik év gyümölcse szent legyen” kifejezés hangsúlyozza, hogy Isten mindentől külön áll: az első és a negyedik év közötti időszak egyfajta átváltozás a termésben és a felelősségben. A gyümölcs ekkor nem földi javak csupán, hanem áldás és áldozat közege; Isten dicsőségére és a közösség szent szolgálatára készül. Ez a gyakorlat a természeti rend alázatosságát is formálja: a termés szükségszerűség helyett Istentől kapott ajándék, amelyet dicsőíteni és használni kell.
Kapcsolatok a Szentírás más részeivel
A gyakorlat tehát nem puszta liturgia, hanem a közösség hitének és Istenhívő életének összekapcsolása: Istennek ajándékai visszatérnek Vele közösségben töltött időben mint áldás és szolgálat.
Kérdések elmélkedésre
Összefoglaló gondolat
A negyedik év gyümölcse szent volta Isten tulajdonjogának nyilvános kinyilatkoztatása: a föld ajándékai nem saját használatra szolgálnak, hanem Isten dicsőségére és a közösség szent szolgálatára. Ezzel a gyakorlat szemlélteti a teremtés rendjét és a hit kötelezettségét, hogy mindent Istennek adjunk vissza, mint a teremtményből eredő áldást.
Szerzők közvetlen megszólalásai
Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke nyomán összegző insight: a negyedik év előkészíti a szentség és hálálkodás kölcsönhatását; Isten ajándékainak visszamutatása – “szent legyen” – azt fejezi ki, hogy a föld és a munka Isten Irányítása alatt áll. Clarke kiemeli, hogy az ilyen rendeletek a közösség hitét erősítik és az Istennek való engedelmességet hangsúlyozzák. Más szerzők pedig rámutatnak, hogy ez a szentelés nem izolált esemény, hanem része a törvény szervezett istentiszteleti rendjének.
Kifejezetten idézett megállapítások: a Bibliában található klasszikus kommentárok szövegei szerint a negyedik évben a termés azért szent, hogy Istennek legyen megállapodása a közösség életével, és hogy a megvallott hit megerősödjön a hálaadó és áldozati életben.