Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 6:1 Lukács 6:2 Lukács 6:3 Lukács 6:4 Lukács 6:5 Lukács 6:6 Lukács 6:7 Lukács 6:8 Lukács 6:9 Lukács 6:10 Lukács 6:11 Lukács 6:12 Lukács 6:13 Lukács 6:14 Lukács 6:15 Lukács 6:16 Lukács 6:17 Lukács 6:18 Lukács 6:19 Lukács 6:20 Lukács 6:21 Lukács 6:22 Lukács 6:23 Lukács 6:24 Lukács 6:25 Lukács 6:26 Lukács 6:27 Lukács 6:28 Lukács 6:29 Lukács 6:30 Lukács 6:31 Lukács 6:32 Lukács 6:33 Lukács 6:34 Lukács 6:35 Lukács 6:36 Lukács 6:37 Lukács 6:38 Lukács 6:39 Lukács 6:40 Lukács 6:41 Lukács 6:42 Lukács 6:43 Lukács 6:44 Lukács 6:45 Lukács 6:46 Lukács 6:47 Lukács 6:48 Lukács 6:49



Fő értelmezési pont
Lukács 6:25 a Krisztus-követő élet sötétebb oldala felé világít: azok, akik most telve érzik magukat, akik most nevetnek és sikonganak a világ hangjaitól, később éhséget és sírót jelentenek. A versek ebben a szakaszban az öröm és a bánat ellentétének végső szemléletét adják: az Újszövetség nem a földi jóléttel áll összekapcsolva, hanem a követés kockázataival és a végső győzelemért vívott harccal. A kar = KAR fordításában itt az isteni értelmezés, hogy a földi boldogság múlandó, de a hit követőinek igazi jutalma az Isten országa felé vezető rendkívüli öröm és hitélet átértékelődése.
I. Irodalmi kontextus
A szakasz a Hegyi beszéd közvetlen része, ahol Jézus az élet viszontagságaival és az Isten országának értelmezésével szembesít. A „jaj” hangzatos kifejezése súlyos figyelmeztetés: az úgynevezett boldogság nem a földi jóléten múlik, hanem a hívő állhatatosságán és az Isten akaratának követésén. Lukács különösen hangsúlyozza a szegények, az éhezők és a gyászolók helyzetét, akik a tanítások elsődleges befogadói.
II. Teológiai jelentőség
A versek magukban hordozzák a napi könnyeztetett hívők vigasztalását, de ugyanakkor a föltétlen követés áraira is rámutatnak: a jelenlegi örömök gyorsan átadódhatnak; a végső jutalom az Isten felé forduló hitben rejlik. A „jaj nektek” intés kiemeli a méltánytalanságok és elutasítások valóságát, amelyet a krisztusi élet vállalása vált ki a közösségből és a világból.
III. Kapcsolatok a Szentírás más helyeivel
Ezek a kapcsolatok azt mutatják, hogy a karizmák és győzelmek helyett a hit szemlélete számít: az igazi öröm Isten vigasztalásában és a végső üdvösségben található.
IV. Gondolatok a reflektáláshoz
V. Összegző gondolat
Jézus intésének célja nem a földi sírok és ünnepek elvetése, hanem a végső vonások hangsúlyozása: a földi boldogság múlandó, a hit követőinek pedig Isten ígéreteiben megnyugvó öröme van. Az igazi boldogság nem a pillanatnyi mennybajutásban áll, hanem abban, hogy Isten törvényében és kegyelmében találunk állandó reményt.
Keresztény összeköttetések
Kapcsolatba hozhatók a következő igehelyekkel:
Hivatkozott kommentárok megállapításai elgondolkodtató módon integrálódnak: Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke meglátásai hozzájárulnak ahhoz, hogy a versek valódi üzenetét a hit felé forduljunk, és ne a világ view szerint értékeljük.