Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Jeremiás 1 Jeremiás 2 Jeremiás 3 Jeremiás 4 Jeremiás 5 Jeremiás 6 Jeremiás 7 Jeremiás 8 Jeremiás 9 Jeremiás 10 Jeremiás 11 Jeremiás 12 Jeremiás 13 Jeremiás 14 Jeremiás 15 Jeremiás 16 Jeremiás 17 Jeremiás 18 Jeremiás 19 Jeremiás 20 Jeremiás 21 Jeremiás 22 Jeremiás 23 Jeremiás 24 Jeremiás 25 Jeremiás 26 Jeremiás 27 Jeremiás 28 Jeremiás 29 Jeremiás 30 Jeremiás 31 Jeremiás 32 Jeremiás 33 Jeremiás 34 Jeremiás 35 Jeremiás 36 Jeremiás 37 Jeremiás 38 Jeremiás 39 Jeremiás 40 Jeremiás 41 Jeremiás 42 Jeremiás 43 Jeremiás 44 Jeremiás 45 Jeremiás 46 Jeremiás 47 Jeremiás 48 Jeremiás 49 Jeremiás 50 Jeremiás 51 Jeremiás 52Verse
Jeremiás 49:1 Jeremiás 49:2 Jeremiás 49:3 Jeremiás 49:4 Jeremiás 49:5 Jeremiás 49:6 Jeremiás 49:7 Jeremiás 49:8 Jeremiás 49:9 Jeremiás 49:10 Jeremiás 49:11 Jeremiás 49:12 Jeremiás 49:13 Jeremiás 49:14 Jeremiás 49:15 Jeremiás 49:16 Jeremiás 49:17 Jeremiás 49:18 Jeremiás 49:19 Jeremiás 49:20 Jeremiás 49:21 Jeremiás 49:22 Jeremiás 49:23 Jeremiás 49:24 Jeremiás 49:25 Jeremiás 49:26 Jeremiás 49:27 Jeremiás 49:28 Jeremiás 49:29 Jeremiás 49:30 Jeremiás 49:31 Jeremiás 49:32 Jeremiás 49:33 Jeremiás 49:34 Jeremiás 49:35 Jeremiás 49:36 Jeremiás 49:37 Jeremiás 49:38 Jeremiás 49:39



Jeremiás 49:16 (KÁR fordítás) – Miért számít ez a mondat ma is?
Ez a vers arra figyelmeztet, hogy a kiválasztott sors megkísértő lehet, amikor az emberbiztonságát és önbizalmát a föld feletti magas helyekben, erődökben vagy önhittségében keresi. Jeremiás beszél a Níbiai vagy a környező népek ellenségéről, akik orruknál fogva vezetik a népeket, miközben az emberi szív hajlamos büszkeségre és könnyelműségre. A kar kiemelkedő szimbóluma, hogy az ember még a legmagasabb helyekről is elveszítheti a védelmét, ha szívében az önmagától független, büszke attitűd lakozik. A vers az Úr üzenetét közvetíti: a felszíni birodalmak és a földi magaslatok nem jelentenek végleges biztonságot, mert az Úr hatalma felülmúlja az emberi gőgöt.
Környezet és eredeti jelentés
Jeremiás próféta idején Izrael és Júdá megrekedtek hitetlenségben és kapzsiságban. A vers olyan személyre utal, aki „sziklák hasadékaiban lakik” és „a halmok tetejét elfoglalja” – vagyis valaki, aki önmagától független erőnek érzi magát, aki büszkesége miatt hiszi, hogy elérheti a csúcsot. A próféta Isten ítéletét vagy ítélet előtti figyelmeztetését adja ezzel: még a legfelségesebb tetőkön megnyilvánuló büszkeség sem marad büntetlen.
Fő üzenet és kapcsolódó bibliai motívumok
- Büszkeség és könnyelműség következménye: az emberi szív hajlama, hogy a földi jólétet és hatalmat tekinti biztosítéknak. A prófétai szöveg ezt a hamis biztonságérzetet cáfolja meg.
- Isten felség és hatalom fölé emelkedés ellensége: bármekkora magasságokra jut az ember, Isten hatalma felülkerekedik.
- A megalázkodás fontossága: az igaz birtoklás nem a föld feletti dicsőségben, hanem Isten ismeretében és engedelmességben rejlik.
Keresztény összefüggések (3 rövid közrefogás)
Aktuális értelmezés – Hogyan legyen alkalmazható ma?
A versezt hasonló módon olvassuk: amikor vallási vagy anyagi sikerrel találkozunk, könnyen elbizonytalanodunk vagy felmagasztaljuk önmagunkat. Isten ezt a kockázatot látja, és felhívja a figyelmet a szívek motivációira. A hithez hűséges megtapasztalás: alázatban, Isten akaratának megértésében, a közösség szolgálatában találunk állandó biztonságot, nem pedig a külső magasságokban.
Rövid, hasznos keresztreflexiók
Kívül-belül ható hivatkozások
Hatások és párhuzamok érintése: Jeremiás 49:16 hasonló gondolatokat fogalmaz meg sok helyen a prófétáknál, hogy a büszkeség végül Isten ítéletéhez és megaláztatáshoz vezet. A vers összefüggései a Szentírás többi részében az alázat, a hit engedelmessége és a földi biztonság elvétele központi témáit erősítik.
Személyes elmélkedés
Imádságban kérjük az Urat, hogy vezessen bennünket a tiszta motivációkhoz: ne a magunk dicsőségét keressük, hanem Isten dicsőségét és a felebarát szolgálatát. Minden “magasság” csak addig tart, ameddig Isten tartja fenn; a végső életünk a hitben és alázatban gyümölcsözik.