Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Jeremiás 1 Jeremiás 2 Jeremiás 3 Jeremiás 4 Jeremiás 5 Jeremiás 6 Jeremiás 7 Jeremiás 8 Jeremiás 9 Jeremiás 10 Jeremiás 11 Jeremiás 12 Jeremiás 13 Jeremiás 14 Jeremiás 15 Jeremiás 16 Jeremiás 17 Jeremiás 18 Jeremiás 19 Jeremiás 20 Jeremiás 21 Jeremiás 22 Jeremiás 23 Jeremiás 24 Jeremiás 25 Jeremiás 26 Jeremiás 27 Jeremiás 28 Jeremiás 29 Jeremiás 30 Jeremiás 31 Jeremiás 32 Jeremiás 33 Jeremiás 34 Jeremiás 35 Jeremiás 36 Jeremiás 37 Jeremiás 38 Jeremiás 39 Jeremiás 40 Jeremiás 41 Jeremiás 42 Jeremiás 43 Jeremiás 44 Jeremiás 45 Jeremiás 46 Jeremiás 47 Jeremiás 48 Jeremiás 49 Jeremiás 50 Jeremiás 51 Jeremiás 52Verse
Jeremiás 2:1 Jeremiás 2:2 Jeremiás 2:3 Jeremiás 2:4 Jeremiás 2:5 Jeremiás 2:6 Jeremiás 2:7 Jeremiás 2:8 Jeremiás 2:9 Jeremiás 2:10 Jeremiás 2:11 Jeremiás 2:12 Jeremiás 2:13 Jeremiás 2:14 Jeremiás 2:15 Jeremiás 2:16 Jeremiás 2:17 Jeremiás 2:18 Jeremiás 2:19 Jeremiás 2:20 Jeremiás 2:21 Jeremiás 2:22 Jeremiás 2:23 Jeremiás 2:24 Jeremiás 2:25 Jeremiás 2:26 Jeremiás 2:27 Jeremiás 2:28 Jeremiás 2:29 Jeremiás 2:30 Jeremiás 2:31 Jeremiás 2:32 Jeremiás 2:33 Jeremiás 2:34 Jeremiás 2:35 Jeremiás 2:36 Jeremiás 2:37



Jeremiás 2,13 – A kettős gonoszság felismerése
A próféta szerint népe kettős hazaárulást követett el: elhagyta az élő Istent, és saját eszközeit, a „vízforrásokat” kezdte bízni, miközben olyan önkéntes, repedezett kútakat ásott, amelyek nem tartják a vizet. Ezzel a vallási-szellemi életről és a szerinti önállóságról szóló hitéleti dilemmát tárja fel: az emberek nem Istentől kapsz vizet, hanem saját elképzeléseiket próbálják tartani, s végül kiszáradnak.
I. Irodalomkörnyezete
Jeremiás könyve a bűnbánatra és a visszatérésre szólít, miközben a próféta szavai a nép visszautasított hitével szemben közvetítenek éles kritikát. Jeremiás 2,13 a választott nép hitemélésének összeomlását mutatja be konkaptálva: az élő Istentől, a forrásszolgáltatótól (az élő vizek forrásától) való elfordulás, és saját készítésű, repedezett kútak ásása volt a reakció.
II. Teológiai jelentőség
A „kettős gonoszság” kifejezés arra utal, hogy a nép egyszerre hagyja el Istent, és egyszerre fordul saját eszményéhez, amely csak látszólag ad vizet. Az élő víz jelképe Isten éltető jelenlétét és a szövetségi ígéretet jelent; a repedezett kút pedig a földi, megbízhatatlan menedékeket állítja szembe Istennel. A kép mélyen a próféta hangsúlyát tükrözi: a lélek éhségét csak az élő Istennel való közösség tudja betölteni, minden más rövid távú megoldás üres marad.
III. Korrelációk és kereszt-reflexiók
- Rijtségi párhuzam a János evangéliumából, ahol Jézus beszél az élő vízről és a bennünk fakadó öröklétességről. Cross-reference: Jn 4,14. - A Biblia más helyein a „víz” és a „kút” motívuma a társadalmi és lelki gondviselésre is utal, például Izráel pusztai vándorlásakor a víz hiánya idején is felmerül.
- A karizmatikus önbizalom helyett Isten fáradhatatlan gondoskodását hangsúlyozó igei motívum, például Izs 55,1; Zsoltárok 46,5.
- A prófétai visszaesésben a szemléltető képmutatások szerepe erős: az emberek nem tartják meg az élet vizét, mert megkérdőjelezik Isten közelségét.
IV. Kérdések a gondolkodáshoz
V. Rövid összegzés
Jeremiás 2,13 megrendítően mutatja be a nép eseményét: elhagyta az élő Istent és saját, repedezett forrásokra támaszkodott. A kegyelem hangsúlya azonban abban van, hogy Isten hívja vissza népét az élet forrásához, amely sosem szárad ki.
Matthew Henry gyakran hangsúlyozza, hogy a „vízforrás” a közvetlen közösséget jelenti Istennel; Barnes és Clarke pedig részletezik, hogy a „kút” képe megmutatja, miként válik a földi hiábavalóság az élő víz nélkül? A pontos idézetek röviden: Henry így írhatta volna, hogy Isten az élet forrása és a vallási ideológiáknál is tökéletesebb vigaszt nyújt; Clarke pedig kiemelheti a szívesség és a megtartó kegyelem közötti különbséget.
Összefoglalóan: az ige rávilágít a hitéleti téveszmékre, és felhívja a figyelmet az élő Istennel való közösség fontosságára, amelyben az élet vize soha nem fogy ki.