Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 23:1 Lukács 23:2 Lukács 23:3 Lukács 23:4 Lukács 23:5 Lukács 23:6 Lukács 23:7 Lukács 23:8 Lukács 23:9 Lukács 23:10 Lukács 23:11 Lukács 23:12 Lukács 23:13 Lukács 23:14 Lukács 23:15 Lukács 23:16 Lukács 23:17 Lukács 23:18 Lukács 23:19 Lukács 23:20 Lukács 23:21 Lukács 23:22 Lukács 23:23 Lukács 23:24 Lukács 23:25 Lukács 23:26 Lukács 23:27 Lukács 23:28 Lukács 23:29 Lukács 23:30 Lukács 23:31 Lukács 23:32 Lukács 23:33 Lukács 23:34 Lukács 23:35 Lukács 23:36 Lukács 23:37 Lukács 23:38 Lukács 23:39 Lukács 23:40 Lukács 23:41 Lukács 23:42 Lukács 23:43 Lukács 23:44 Lukács 23:45 Lukács 23:46 Lukács 23:47 Lukács 23:48 Lukács 23:49 Lukács 23:50 Lukács 23:51 Lukács 23:52 Lukács 23:53 Lukács 23:54 Lukács 23:55 Lukács 23:56



KAR Lukács 23:46 – “Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet”
Fő interpretív pont: Jézus megadja a végső bizalmat Isten Atya iránt, miközben a kereszthalál küszöbére érkezik. A mondat egyszerre szabadító és engedelmes, megmutatva az isteni terv véghezvitelét és Jézus személyes hitét a sötétségben is.
I. Irodalmi kontextus
A keresztre feszítés eseményei a Lukács-evangéliumban fokozódó feszült hangulatban zajlanak, ahol Jézus többször is bizonyságot tesz küldetéséről és kifejezi szenvedéseinek okozóját. Ebben a záró mondatban a hangulat megnyugvást kap: Jézus tudja, hogy Istennel való közösségbe lép, és a saját lelkét, a teljes távollétet is Istenre bízza. A mondat nyelvezete egyszerű, mégis mély teológiai jelentést hordoz: a halál nem véletlen vég, hanem az Atya akaratának beteljesítése és a megváltás része.
II. Teológiai jelentőség
Atyám kezeidbe teszem le az én lelkemet: ez a hitbeli aktus a kiengesztelődés központi pillére. Jézus az életemet és halálomat is Istennel bízza meg, megerősítve, hogy a szenvedés nem céltalanság, hanem az Atya szeretetének és hűségének bizonyítéka. A szóhasználat a bizalom teljességét mutatja: a lélek átadása nem menekülés, hanem távollétben is Istenhez fordulás és kötődés. A halál bekövetkezése végül Jézus önként vállalt áldozata, amely által az emberiség bűneire válaszol és megnyitja az utat a feltámadás reményére.
III. Írásmagyarázati kapcsolatok
Keresztény hagyományban ezt a mondatot gyakran a Krisztus szenvedésében megnyilvánuló engedelmesség csúcsaként értelmezik. Kapcsolódó gondolatok:
IV. Rövid reflektálható kérdések
V. Összegző gondolat
A szó szoros értelmében Jézus befejezi földi szolgálatát a Keresztfán, és ezzel megvalósítja az Atyával való közösséget a végső szóval: bizalom és engedelmesség. E mondat egyszerre mutatja meg a kereszthalál céltudatosságát és a megváltás csodáját, amelyhez a hitbeli bizalom az út.
Viatkozó kapcsolódások
Kapcsolódó versek (rövid utalások, tartalomjegyzék):
Hivatkozott egyéb megjegyzések: Matthew Henry és Adam Clarke nyelvi megközelítései hangsúlyozzák, hogy Jézus teljes önátadása az Atya akaratának való engedelmesség megnyilvánulása, amely a megváltás megalapozó fundamentuma. Kifejezetten idézés nélkül, de szemléltetve: Henry a szenvedésben is Isten tökéletességét hangsúlyozza; Clarke rámutat, hogy a lélek „bebizonyítja” a teljes bizalmat a halálnak is.