Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 23:1 Lukács 23:2 Lukács 23:3 Lukács 23:4 Lukács 23:5 Lukács 23:6 Lukács 23:7 Lukács 23:8 Lukács 23:9 Lukács 23:10 Lukács 23:11 Lukács 23:12 Lukács 23:13 Lukács 23:14 Lukács 23:15 Lukács 23:16 Lukács 23:17 Lukács 23:18 Lukács 23:19 Lukács 23:20 Lukács 23:21 Lukács 23:22 Lukács 23:23 Lukács 23:24 Lukács 23:25 Lukács 23:26 Lukács 23:27 Lukács 23:28 Lukács 23:29 Lukács 23:30 Lukács 23:31 Lukács 23:32 Lukács 23:33 Lukács 23:34 Lukács 23:35 Lukács 23:36 Lukács 23:37 Lukács 23:38 Lukács 23:39 Lukács 23:40 Lukács 23:41 Lukács 23:42 Lukács 23:43 Lukács 23:44 Lukács 23:45 Lukács 23:46 Lukács 23:47 Lukács 23:48 Lukács 23:49 Lukács 23:50 Lukács 23:51 Lukács 23:52 Lukács 23:53 Lukács 23:54 Lukács 23:55 Lukács 23:56



Rövid áttekintés Lukács 23:16 (KAR)
Lukács evangéliumában ezt a mondatot Jézus előtt a főpapok és a tömeg elé idézik fel, hogy Pilátustól kegyetlen büntetést kérjenek. A 23. fejezet kronológiai csúcspontja, amikor a zsidó vezetők elhatározzák Jézus megfeszítését, és a római hatalom elé viszik az ügyet. Ekkor hangzik el a beszolgáltatás, amely rámutat Jézus valódi céljára: nem személyes bosszú vagy kegyetlenség, hanem Isten megváltó tervének megvalósítása. A szó szerinti szöveg pedig így hangzik a KAR fordításban: „Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.”
A vers helye a fejezetben
A tanítványi álmodozások, a bűnbánat és a reménység közepette – amelyeket Jézus szenvedése és a kínszenvedés eseményei köré rendeznek – ez a mondat az ítélet és a kegyelem összefonódását mutatja. A kijelentés nem téveszti el a történet súlyát: a veremből felszínre kerülő igazság az, hogy Isten szeretete és igazsága közös útja a megváltás felé vezető úton találkozik.
Fő lelki tanulság
Az idézet középpontja a megbocsátás és a fegyelem együttműködése. Jézus előnyben részesíti a kegyelmet az ítélettel szemben, ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi szándékait: az engesztelés érdekében szenved. A hívő számára ez a mondat azt üzeni, hogy Isten nem megleckézteti az éles igazságot vagy a büntetés követelését felfüggesztehetően; helyette a megváltás útját választja, amelyet Krisztus elfogadott és véghez vitt.
Hasonlító versek
Gyakorlati alkalmazás
Életünkben gyakran találkozunk a “megbüntetem-e vagy megbocsátok-e” kérdésével. A KAR fordítás ezt a feszültséget világítja meg: az igazságot megőrizve, a kegyelmet adva is élhetünk. Isten példáját követve a hívőnek lehetősége van a nehézségekben is a megnyugvó, bizalmas magatartást gyakorlni, miközben megőrzik és tanúsítják Isten igazságát és szeretetét.
Kereszttábla – 2-3 kapcsolódó igeszakasz
Összegzés
A Lukács 23:16 a kegyelem Istenének és az igazságos ítélet közös működését mutatja be. Jézus felkínálja az engesztelést, miközben szenvedése a megváltás tervét tölt ette be. Ez a mondat arra hív, hogy kövessük Krisztust a nehézségek közepette is: hirdessük Isten kegyelmét, és tartsuk meg az igazságot a szeretet kötelékeiben.
Forrás-gyűjtés (hasonló kommentárok): Matthew Henry, Albert Barnes, Adam Clarke. Megjegyzés: a három kommentár közül rövid, releváns idézet-figyeléseket tartalmaztunk, ha rendelkezésre állnak.