Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 23:1 Lukács 23:2 Lukács 23:3 Lukács 23:4 Lukács 23:5 Lukács 23:6 Lukács 23:7 Lukács 23:8 Lukács 23:9 Lukács 23:10 Lukács 23:11 Lukács 23:12 Lukács 23:13 Lukács 23:14 Lukács 23:15 Lukács 23:16 Lukács 23:17 Lukács 23:18 Lukács 23:19 Lukács 23:20 Lukács 23:21 Lukács 23:22 Lukács 23:23 Lukács 23:24 Lukács 23:25 Lukács 23:26 Lukács 23:27 Lukács 23:28 Lukács 23:29 Lukács 23:30 Lukács 23:31 Lukács 23:32 Lukács 23:33 Lukács 23:34 Lukács 23:35 Lukács 23:36 Lukács 23:37 Lukács 23:38 Lukács 23:39 Lukács 23:40 Lukács 23:41 Lukács 23:42 Lukács 23:43 Lukács 23:44 Lukács 23:45 Lukács 23:46 Lukács 23:47 Lukács 23:48 Lukács 23:49 Lukács 23:50 Lukács 23:51 Lukács 23:52 Lukács 23:53 Lukács 23:54 Lukács 23:55 Lukács 23:56



Fő értelmező gondolat
Lukács 23:49 a keresztre szegezett Jézus közösségének és követőinek emberi arcát mutatja. Amíg a nyilvános ítélet és a nyomorúság zajlott, a tanítványok és a galileai asszonyok távol maradtak, csak nézők voltak. A versek hangsúlyozzák, hogy Jézus szenvedése közben is találkozik a hit és a hitetlenség kettősségével: az emberek közül néhányan távolról nézik, mások pedig odafordulnak, hogy tanuljanak belőle hűségből és kitartásból.
I. Irodalmi környezet
A Lukács-evangéliumban a női jelenlét és a társadalmi kapcsolatok kiemelése gyakori motívum. A keresztre feszítés eseménye a keresztény közösség létrejöttének központi pillanata, amelyben a nők és a kevésbé tekintélyes szereplők is fontos szemtanúkká válnak. A bűnösség és kegyelem dilemmája itt mutatkozik meg: a tanítványok félelemből távol maradnak; a Galileából követők pedig korlátozott részvételben, távolból szemlélik az eseményeket.
II. Teológiai jelentőség
A megemlékezés jelzi Jézus feláldozásának nyilvánosságát és a hithez vezető út kettősségét: a kegyelem kiáradása még a szenvedés közepette is. A jelenlevő asszonyok és a tanítványok viselkedése kölcsönösen tanít bennünket imádságra, hitébresztésre és a szükségben való kitartásra. Lukács felfedi, hogy a Megváltó szenvedése nem csak esemény, hanem meghívás: csatlakozzunk hozzá a kegyelemben való kitartásra, még akkor is, ha mások elfordulnak vagy megrettennek.
III. Síkokra fektetett összefüggések
IV. Előretekintő kérdések
V. Rövid összegzés
Az utolsó pillanatokban megmutatkozó közönségi beszéd és a távolságtartó attitűd együtt arra hívnak, hogy a hit útján legyünk jelen: legyenek akár tanítványok, akár galileai nők szemlélői, legyen összetartó a remény, amely Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában rejlik. A példázatban a kegyelem kifejeződik: még a távolságban is megnyilvánulhat az imádság és az elköteleződés.
Keresztmetszeti hivatkozások
- János 19:25–27; a Jézus kereszthalála körüli nők és tanítványok kapcsolata hangsúlyt kap. A közeli rokonság és gondoskodás motívuma kapcsolódik. (Megj.)
- Lukács 24:10–11; a nők első beszámolója az üres sírról és a hírek elfogadása a korabeli szemléletben kihívás az apostoli közösség számára. (Megj.)
- Máté 27:55–56; a galileai asszonyok hitét és kitartását összeveti a tanítványok félénk viselkedésével. (Megj.)
Hivatkozott személyek és megállapítások: a Lukács-interpretációk közé tartozó klasszikus kommentárok hangvételét idéző megközelítésként az alábbi közéleti értelmezések szövedékét ötvözi: Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke hangvételéből származó jellemző megjegyzések (részletek szabadon idézve, röviden összegzve). Ha konkrét idézetekre kerül sor, ezek rövid, pontos megjegyzések formájában jelennek meg: „…”.